A digitális megőrzés komoly probléma, amelyet a könyvtáraknak kezelniük kell. A nagy kérdés az volt, hogy hogyan lehet a távoli jövő számára is átmenteni azt a digitális információt, amelyet egyszerre fenyeget a technológiai elavulás és a tárolóeszköz tönkremenetele. Egyúttal az is tény volt, hogy a tudományos folyóiratokban közölt tanulmányok elérésének költségei jelentős mértékben akadályozzák a kutatást. A tudományos információk olcsó megosztását az internet tette lehetővé, úgy hogy felismerték, hogy azokat repozitóriumokban kell tárolni és szolgáltatni. „A repozitórium fogalmi rendszere, minősítésének folyamata” → A teljes bejegyzés megtekintése

A nyílt/szabad hozzáférés (open access) fogalmát többféleképpen is értelmezhetjük, de az egyszerűsített definíciója a következő elveket vallja: A felhasználónak nem kell fizetnie azért, hogy tudományos közleményeket az interneten (repozitóriumokban) olvasson, azokat kinyomtassa és nem-kereskedelmi célokból tovább is oszthassa valamint, hogy mindezt korlátozások nélkül tehesse. A tartalom felhasználása harmadik személy számára általában tilos. Alapesetben a szerző a szerzői jogokat magának tartja meg, ezért a közleményét máshol is közzéteheti. „Néhány szó a nyílt hozzáférésről” → A teljes bejegyzés megtekintése