Utoljára frissítve: 2023. 06. 23.
A digitális megőrzés komoly probléma, amelyet a könyvtáraknak kezelniük kell. A nagy kérdés az volt, hogy hogyan lehet a távoli jövő számára is átmenteni azt a digitális információt, amelyet egyszerre fenyeget a technológiai elavulás és a tárolóeszköz tönkremenetele. Egyúttal az is tény volt, hogy a tudományos folyóiratokban közölt tanulmányok elérésének költségei jelentős mértékben akadályozzák a kutatást. A tudományos információk olcsó megosztását az internet tette lehetővé, úgy hogy felismerték, hogy azokat repozitóriumokban kell tárolni és szolgáltatni.
Repozitórium: Intézményi dokumentumtár. A repozitórium egyetemeken és kutatási intézményekben működő dokumentumszerver, amely tudományos anyagok archiválására és világszerte díjmentes hozzáférhetővé tételére szolgál. Szakszerűen feltárja a feltöltött dokumentumokat, összekapcsolja a meglévő adatbázisokkal és egyben módot ad arra, hogy a különféle repozitórium-indexelő rendszerek a feltöltött anyagokat hatékonyan bekapcsolják a világ tudományos vérkeringésébe. Tehát a repozitóriumok az elektronikus könyvtárakhoz hasonló gyűjtemények. Céljuk elsősorban az archiválandó művek gyűjtése.
Tipikus példa a hazai repozitóriumokra a HUNOR (HUNgarian Open Repositories) konzorcium tagintézményeinek szolgáltatása. Az intézményekben keletkező tudományos művek, disszertációk gyűjteményét szolgáltatják. A nyílt hozzáférésű tudományos repozitóriumok weboldalán mód nyílik szakterületenként és országonként keresni a szolgáltatókat (pl.: REAL: MTA doktori/kandidátusi disszertációk; Contenta: A Szegedi Tudományegyetem repozitóriumai, DEA: Debreceni Egyetem elektronikus Archívum; Midra: Miskolci Egyetemi Digitális Raktár és Adattár; PEA: Pécsi Egyetemi Archívum).
Egy repozitórium minősítésének szintjei az adminisztálás oldaláról
0-1. szint: Definiáljuk, hogy mit tekintünk repozitóriumnak, majd összegezzük az alapvető kívánalmakat, ellenőrzési eljárásokat, melyek a definícióból következnek, illetve egy működő repozitóriumtól elvárhatók. Sikeres validálást követően be kell jegyeznünk a repozitóriumot nemzetközi repozitórium-jegyzékekbe és a szüretelők által használt listákra.
2. szint: Amennyiben a repozitórium részt kíván venni valamilyen – többnyire nemzetközi – együttműködésben, akkor további kritériumoknak kell megfelelnie. A kompatibilitás feltételei: egyedi dokumentum- és szerzőazonosítók, SWORD protokoll támogatása, metaadatok kiegészítésének és ellenőrzésének lehetősége, duplumok szűrése, feltöltési szabályzat és felhasználói útmutatók, technikai fejlesztési lehetőségek (pl. DOI import funkció).
3. szint: A repozitórium auditálása. A 3. szintű minősítés nem feltételezi egy 2. szintű minősítés megszerzését. Az auditálásra több szervezet dolgozott ki eljárást világszerte – ezek közül tegyünk javaslatot a legelfogadottabbak alkalmazására. Az auditálás lehet önauditálás, aminek az eredményét nemzetközi szervezet értékeli, de történhet külső auditor által is. Ennek a lépcsőfoknak az elérése jelentős erőfeszítést igényel. Ám mindenképpen érdemes megismerni ezeket a minősítési eljárásokat, mert a minősítés tényleges elvégzése nélkül is segíthetik a jó gyakorlat meghonosítását, a repozitórium minőségének, megbízhatóságának javítását.