Beszámoló az idei Muzeum@Digit Konferenciáról (2017. november 28-29)

Utoljára frissítve: 2023. 06. 23.

Az Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központ (OMMIK) idén ötödik alkalommal rendezte meg a MUZEUM@DIGIT Konferenciát.^{1} A 2017. november 28-29-én a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében megtartott esemény meghívott hazai és nemzetközi előadói elsősorban a közgyűjteményi szférát érintő digitális megújulással járó lehetőségek és kihívások témakörét járták körül. A szervezők a szakmai program összeállításánál nagy hangsúlyt fektettek az idén elfogadott Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (KDS)^{2} bemutatására, de megismerkedhettünk a kulturális statisztika, az audiovizuális archívumok, a médiaoktatás és a digitális adatvagyon kezelése témakörének kérdéseivel, illetve konkrét példákon bemutatva a múzeumi kiállítások során alkalmazott innovatív, digitális megoldások trendjeivel is.

Az előadások mellett az érdeklődők megtekinthették működés közben az egyik kiemelt támogató, a TRIPONT Kft. által felállított digitalizáló laboratóriumot, valamint különböző kísérőprogramokon, multimédiás tárlatvezető sétán vagy interaktív játékban vehettek részt. Szintén az interaktivitás jegyében letölthettünk egy mobil applikációt is, amin keresztül lehetőségünk nyílt a MUZEUM@DIGIT programjának nyomon követése mellett, az előadások értétékelésére, és a többi résztvevővel való kommunikációra is. A rendezvényt követő napon az esemény vendégeinek alkalma nyílt egy digitális tárlatvezetői vagy egy digitális múzeumpedagógiai workshopon való részvételre is.

Úgy gondolom, hogy beszámolómban hasznosabb a közel 20 előadás vázlatos ismertetése helyett az Egyetemi Könyvtárat közelebbről érintő kérdések, a közgyűjteményi szféra egészére kihatással levő Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégiával és könyvtár-statisztikával kapcsolatos ismeretek részletes közlése. Amennyiben valakit az OMMIK honlapján közzé tett rövid kivonatnál bővebben érdekel valamelyik, itt bemutatott téma, szívesen a rendelkezésére bocsátom a jegyzeteimet. (Lovász Dávid)

*      *      *

Rezi Kató Gábornak, a Magyar Nemzeti Múzeum megbízott általános főigazgató-helyettesének és Sz. Fejes Ildikónak, az Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központ főosztályvezetőjének közös megnyitóbeszédét követően az első nap legtöbb előadásán végigvonuló központi téma, a magyar kormány által a nyáron elfogadott Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (KDS) került bemutatásra. A közgyűjteményi tartalomtáraknak kiemelt feladatot tulajdonító Digitális Oktatási Stratégiához (DOS) szorosan kapcsolódó stratégia ismertetését az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közgyűjteményi Főosztályának vezetője, Sepsey Tamásné Dr. Vígh Annamária vállalta magára, aki elsősorban a KDS mögött meghúzódó gondolatiság felvázolására összpontosított. A két nagyobb ütemben (2018 és 2020, valamint 2020 és 2025 között) megvalósuló tervezet kapcsán fontosnak tartotta már az elején kiemelni, hogy anélkül, hogy a konkrét feladatok háttérbe szorulnának, ez egy perspektívát adó dokumentum, amely a közgyűjteményi szféra egészében zajló digitalizálás problémakörét egy magasabb szintre hivatott emelni.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a stratégia nem a digitalizálás technológiai és szakági-módszertani kérdéseire koncentrál, bár ennek a fontosságával is tisztában vannak, és kilátásba helyezték egy kézikönyv elkészítését, hanem egy szolgáltatási modellt vázol. Véleményük szerint csak a közvetlen felhasználói igényekre reflektálni képes digitalizálás segítheti elő a közgyűjteményi tartalmak tömeges használatát. Enélkül a közgyűjtemények fenntarthatatlanná válnak, és képtelenek lesznek a Digitális Oktatás-koncepció egyik legfontosabb kiszolgálóivá, tartalomfeltöltőivé előlépni. Ezért – a megőrzés, a gyűjtés tradicionális feladatait nem másodlagossá lefokozva – a felhasználó szempontjait figyelembe véve, a szolgáltatás oldaláról közelítenek a kérdéshez, és céljuk, hogy a legkülönbözőbb felhasználói elvárásoknak feleljenek meg.^{3} Ehhez első lépésben fel kell kelteni az igényt, el kell érni a felhasználók ingerküszöbét. Ez jelenleg nem valósul meg, ezért aktív marketing eszközökkel, a közösségi média bevonásával stimulálni szükséges a megcélzott felhasználókat.

Az előadó közös tartalomszolgáltatási szándékról beszélt, arról, hogy az eddig szigetszerű megoldások helyét hálózatoknak kell átvenniük, amihez már adott is a szükséges technológia. Erre azért van szükség, mert a felhasználó egységes képet kíván kapni, többféle információ érdekli, és ezt a KDS rendszerében a Nemzeti Adattár Projekt (NAP) biztosítani is fogja a számára.^{4} Ebben a szisztémában az érdeklődő nem szükségszerűen találkozik az adott közgyűjteményekkel. A közgyűjteményi hálózat egységes szolgáltatásával kerül kapcsolatba, de amennyiben sikeres a projekt, visszamegy a tartalomgazdához, igénybe veszi annak egyedi szolgáltatásait is. Vígh Annamária szerint a sikert az Digitális Jólét Programban (DJP) testet öltött erős kormányzati akarat, és a közgyűjtemények együttműködése mellett, csak az őrző intézményeknek a hálózatos együttműködésben való érdekeltté tétele szavatolhatja.

Átfogó célokat határoztak meg, de úgy, hogy minden szakágnak lehetősége nyíljon arra, hogy a saját területét érintő kérdésekre saját válaszokat találjon. A KDS-sel a szakemberek megkapták az irányt, hogy milyen gondolatok mentén kell dolgozniuk, de megkapták a szabadságot is, hogy a saját szakterületük jellemzőit figyelembe vehessék. A meghatározott célok közül az egyik legfontosabb, hogy a digitalizálandó állományhoz képest a közgyűjtemények digitalizált állományának 2020-ra meg kell közelítenie az 50%-ot. Vígh Annamária Rezi Kató Gáborral ért egyet abban, hogy a digitalizálandó állományok körét ésszerűen kell meghatározni, nem kell mindent digitalizálni. Szintén a célkitűzések között szerepel, hogy a DOS célrendszeréhez igazodva nőjön a közgyűjteményi tartalmakra alapozott tananyagok száma is.

Ebben a rendszerben az ágazati aggregátorok feladata lesz az országos szintű koordináció, kapcsolattartás, tematikus iránymutatás, a digitalizálási módszertan kidolgozása, kompetenciaközpontok létrehozása. Úgy gondolják, hogy az aggregátorok kezében kell, hogy összpontosuljon a legnagyobb döntési potenciál, de föléjük kell még egy koordinációs szint is, amely az egyes közgyűjtemény típusok együttgondolkodását hivatott elősegíteni. Ez a szerv lesz a nyáron megalakult Közgyűjteményi Digitalizálási Kollégium, amely a szakterületek és különböző kormányszervek delegáltjaiból áll össze.

Az előadó leszögezte, hogy a magyar kultúrafogyasztók érdeke a lehető legteljesebb körű és a lehető legszabadabb hozzáférés a kulturális javakhoz, ehhez azonban a szükséges anyagi feltételek előteremtése mellett a jogi keretrendszert is meg kell teremteni. Ennek érdekében nyáron az Igazságügyi Minisztérium bevonásával, az EU-s összefüggések figyelembe vételével teljes körű jogi átvilágítást végeztek, a jövő év második felétől pedig intenzív kodifikációs munka, a jogi keretrendszer megteremtése várható.

Az első nap folyamán az egyes közgyűjteménytípusok meghívott képviselőinek is lehetősége nyílt bemutatni a saját szakterületük digitalizálási stratégiáit a KDS tükrében. A könyvtári nézőpontot Káldos János, az OSZK-ban zajló Országos Könyvtári Rendszer (OKR) projekt szakmai vezetője képviselte Az OSZK digitalizálási tervei és Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia című előadásával.^{5} Előadását nem az Országos Széchényi Könyvtárban zajló digitalizáció múltjának bemutatására szentelte, hanem a jövőbe tekintetett: elkészült digitalizálási stratégiájukat és készülő szolgáltatási stratégiájukat állította a középpontba. Kijelentette, hogy a nézőpontja alapvetően az OSZK-ét tükrözi, de előadásában kitekint a teljes könyvtári rendszerre.

Elkészült és honlapjukon hozzáférhető digitalizálási stratégiájukban^{6} ők a technológiai értelemben vett digitalizálással foglalkoztak, tehát szűkebben kezelték a fogalmat, mint amit a KDS esetében láthattunk. Beszélt az OSZK nagy digitalizálási kapacitás-növekedéséről, hogy jövőre már bemutatható állapotban lesz az egész szintet betöltő digitalizálási műhelyük, amellyel nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy éves szinten tízmillió digitális objektum előállítására váljanak képessé, azaz egy év alatt létrehozzanak annyit, amennyit az elmúlt évek alatt összesen. Ehhez első körben tisztázniuk kell, hogy milyen elvek mentén digitalizálnak (társadalmi igény szerinti digitalizálás, oktatás felé történő digitális anyagközvetítés, kutatási igények kielégítése, adatmentés elvének érvényesítése és a gazdaságossági szempont figyelembe vétele). A számokkal kapcsolatban megtudtuk, hogy az OSZK-ban 10 és fél millió dokumentum található, amelyből kb. 3 millió digitalizálása szükséges (ebből 1 millió könyv formájú, könyv vagy periodikum, a többi leveles állomány, fényképek, térképek…). Ez megközelítőleg 200.000.000 felvételt jelent, és ezt a 2025-ös időszak végére tervezik teljesíteni.^{7} Egy ekkora vállalásnak természetesen a logisztikai részét is ki kell dolgozniuk, hiszen hatalmas mennyiségű anyag megmozgatása szükséges. Szintén meg kellett állapítaniuk a digitalizálás minőségi követelményeit. A hosszú távú megőrzés érdekében szabványos formátumok, metaadat-sémák bevezetésére van szükség, hogy homogén, megfelelő minőségű anyag szülessen meg.

Káldos János a könyvtári digitalizálási stratégia kapcsán elmondta, hogy az OSZK előállít egy alapdokumentumot, amelyet a könyvtárak között megvitatásra bocsátanak. Remélhetőleg, az első viták már januárban megtörténhetnek. A fő célkitűzések között a következőket nevezte meg: a szükséges infrastruktúra (hardver, szoftver, hálózat) és a humán erőforrás biztosítása, digitális kompetenciák fejlesztése, logisztikai feladatok elvégzése, és a minőségbiztosítási rendszer országos kiépítése (metaadatok, digitális objektumok formátumára vonatkozó elvárások). Az OSZK-ban kialakítandó digitalizálási rendszert szabadon használhatóvá akarják tenni a könyvtárak számára. Terveik között szerepel OSZK folyamatkövető rendszerében történő OCR-ezés lehetővé tétele. Az előadó rámutatott, hogy a KDS tartalmazza, hogy egy aggregációs rendszer kiépítésénél milyen feladatok hárulnak rájuk: ajánlások, módszertanok, felmérések készítése, regionális digitalizáló műhelyek kialakításának ösztönzése, archiválás^{8}, adatcentrum szerep felvétele, aggregátorok felé a metaadatok továbbítása mind a tennivalóik között szerepel. Káldos János felhívta a figyelmet arra is, hogy az OSZK-nak olyan digitalizálással kapcsolatos teendői is vannak, amelyeket nem a KDS ír elő a számukra. Rájuk hárul a könyvtárakban zajló digitalizálás nyilvántartása (a 30/2014-es EMMI rendelet értelmében a könyvtáraknak digitális objektum beadási, a nemzeti könyvtárnak fogadási, archiválási kötelezettsége van), valamint egy országos könyvtári közös katalógusrendszer biztosítása is.

Káldos János a szolgáltatási terveikkel kapcsolatban elmondta, hogy szolgáltatási stratégiájuk még nincs kész, valamikor február táján tervezik bemutatni. A felhasználó- és szolgáltató központú dokumentum nemcsak online szolgáltatásokkal foglalkozik majd, hanem a fizikai tereikben nyújtandókkal is. A stratégia szellemiségével kapcsolatban megtudtuk, hogy célcsoportok fokozott figyelembe vételével, személyre szabható szolgáltatásokat szeretnének nyújtani; az élményfokozás, az interaktivitás kerülnek a középpontba. Ezzel összhangban az előadó említette „az én könyvtáram” funkciót, valamint azt is, hogy a közösséget is bevonnák a feldolgozómunkába (crowdsourcing, önkéntesség), mert szerintük ez sokat segíthet egy ekkora dokumentummennyiség feldolgozásában, és korábban is sikerrel éltek már ezzel a módszerrel.

Előadása végén Káldos János kitért arra, hogy az OSZK informatika fejlesztésére közel 10 milliárdot kaptak, konzorciumi partnerükkel, a KIFÜ-vel együtt. Központi feladatuk Országos Könyvtári Platform, egy számos szolgáltatást magába foglaló integrált rendszer kiépítése lesz. Meg kívánják újítani a könyvtári szabványrendszert, más szemléletű, a szemantikus web irányába nyitottabb könyvtári feldolgozás felé mozdulnának el.

Sz. Fejes Ildikó Bánki Zsolttal, a Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvtár és Informatika Főosztályának főosztályvezetőjével közösen elkészített, Digitális társadalom – múzeumi digitalizálás. Múzeumok lehetőségei a KDS tükrében című előadásában arról beszélt, hogy a múzeumi szféra kulturális piaci versenyt folytat azokkal, akik a legmodernebb digitális eszközöket használják, ezért ők sem vonhatják ki magukat ezeknek a hatása alól. A múzeumoknak is élniük kell az új kommunikációs csatornák és tartalmak teremtette lehetőségekkel. Az ismeretterjesztés szolgálatába kell állítaniuk ezeket, hogy új (közösségi) élménnyel gazdagíthassák a látogatókat és a virtuális tér online felhasználóit.

Fejes Ildikó előadásában ismertette az európai digitalizálási irányelveket (amelyekben kiemelt szerephez jut az európai kulturális örökség digitalizálásának és elérhetővé tételének elve), illetve azt a hazai stratégiai környezetet. Arról beszélt, hogy ők milyen javaslatokkal tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy a múzeumi területről a lehető legpontosabb kép alakuljon ki. Felhívta a figyelmet arra, hogy a többi közgyűjteményi ághoz képes heterogén intézményrendszerről van szó, többféle fenntartóval, és egy rendkívül komplex gyűjteményi anyaggal.

Annak érdekében, hogy a magyarországi muzeális intézményekről friss ismeretekhez jussanak, a nyáron sort kerítettek kérdőíves formában egy kvantitatív felmérésre. Ez a felmérés sok hiányosságra rávilágított (számos helyen professzionális nyilvántartó szoftver helyett Excel-nyilvántartás van érvényben), ugyanakkor nem tudnak ez alapján képet alkotni a digitális állományok technikai minőségéről (metaadatok, képminőség).

A kapott eredményekből kiindulva megfogalmazták, hogy mire lenne szükség a muzeális intézmények fejlesztése szempontjából. Megállapították, hogy komoly digitális kompetencia-fejlesztésre szorul a múzeumi szféra (ez az ágazati aggregátor feladata). Kompetenciaközpontokat kell létrehozniuk, amelyek valóban segíteni tudják az intézményeket. Ezzel kapcsolatban Fejes Ildikó elmondta, hogy jövő tavaszra várható egy ágazati akcióterv. Ők a területen a kulturális közfoglalkoztatók, akik adatbevivőket is kiközvetítenek, és ezen a téren is lenne mit fejleszteni. Elő kell mozdítani a hálózatos együttműködést az intézmények között, aktualizálni kell a jogi környezetet, ezen kívül csökkenteni kell az erőforráshiányt is, amelyhez viszont a korábbinál megfelelőbb pályázatokra lesz szükség. Elengedhetetlennek tartják, hogy az intézmények kidolgozzák a digitalizálási stratégiájukat, hogy amikor kiírják ezeket a pályázatokat, már pontosan tudják, milyen erőforrásokra van szükségük. Az állományvédelemmel összefüggő digitalizálást nem elvetve, prioritást kell, hogy élvezzen az oktatáshoz való kapcsolódás. Szükség van arra, hogy a gyűjteményeiket ismerő muzeológusok elvégezzenek egy elsődleges szelekciót, kiválasztva azokat a tartalmaikat, amelyek beépíthetők az oktatásba.

Kómár Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központjának a hazai múzeumi ágazati aggregációs szolgáltatás kiépítésében közreműködő munkatársa A MuseuMap múzeumi aggregációs szolgáltatás megújítása a Közgyűjteményi Digitalizációs Stratégia keretében című előadásában 2015-ben elindított MuseuMap nevű, a Monguz Kft-vel közös szolgáltatásukról beszélt. A http://www.museumap.hu/ egy olyan aggregációs felület, amely a digitális kulturális örökségi tartalmakat gyűjti és szolgáltatja, illetve amennyiben az adott intézmény igényli, szolgáltatja tovább az Europeana (https://www.europeana.eu/portal/hu) felé.

Amellett, hogy a tartalomgazdák (nagy publicitás, megfelelő jogszabályi környezet, adatbiztonság, hosszú távú fenntarthatóság), a szakma (szofisztikált keresés, minőségi szolgáltatás), a nagyközönség (minél több tartalomhoz, minél gyorsabban hozzáférni, jó kereshetőség, kreatív újrafelhasználási lehetőség, integrált web2-es funkciók) és a fenntartó (digitális kulturális örökségi tartalmakhoz való minél teljesebb hozzáférés, társadalmi hasznosulás, állampolgárok életminőségének javulása) részéről támasztott számos elvárásnak meg kell felelniük, a KDS is komoly feladatot ró a múzeumi terület ágazati aggregátora, a Nemzeti Múzeum alá tartozó MuseuMap-re.

Hogy ennek meg tudjanak felelni, stratégiát dolgoznak ki a partnerintézmények számának növelése, az aggregált tartalmak minőségi javítása, és a portál arculatának javítása érdekében. A partnerek számának növelését a korlátozott számban felajánlott ingyen licenszek, valamint az Online Digitális Adatbeviteli Felület biztosításától remélik, amely jó átmeneti megoldást jelenthet az olyan intézmények számára, amelyek nem rendelkeznek saját digitális gyűjteménykezelő rendszerrel. Mivel úgy látják, hogy sok helyen hiányzik a minőségi digitalizáláshoz szükséges szaktudás, ezért kihelyezett képzéseket, workshopokat terveznek, amelyeken az intézményi digitalizálási stratégia megalkotásától a gyakorlati tennivalókig próbálnak segíteni a résztvevőknek. A szolgáltatott tartalmak minőségének javítása érdekében a minimum követelmények meghatározásán, a jobb kereshetőség érdekében pedig szótárak, saját besorolási állományok, szemantikus jelölők alkalmazásán gondolkodnak.

Kiemelt feladatként kezelik az oktatástámogatást. Azt szeretnék elérni, hogy a portál alkalmas legyen oktatási segédanyagok készítésére, tematizált ajánlások, saját tartalmak összeállítására. Ne csak információszolgáltatási platform legyen, hanem interaktív kommunikációs tér, kapcsolódni tudjanak a Kulturális Tanösvény projekthez. Szintén céljuk a böngészési élmény javítása és a web2-es funkciók fejlesztése jegyében a portál megújítása. Az ezzel kapcsolatos munkák olyan előrehaladott stádiumban vannak már, hogy új honlapjuk demo verzióját Kómár Éva már meg is tudta mutatni a konferencián ( http://museumap.demo.monguz.hu/). Itt a főoldalon a partnerintézmények fontos híreiből és egy adott téma kapcsán összegyűjtött tartalmakból válogatás közölnek, de az igazán nagy újítás a MyMuseuMap, ahol egy regisztrációt követően saját tartalmak, saját galéria, saját prezentáció létrehozására és letöltésére, továbbá kvíz kitöltésére van lehetőség. Idén 18 új partnerintézmény csatlakozott hozzájuk. Bíznak benne, hogy a résztvevők köre az erőfeszítések következtében tovább bővül majd.

Szatucsek Zoltán, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa A Nemzeti Levéltár digitalizálási stratégiája a KDS tükrében című előadásában arról beszélt, hogy a közgyűjtemények közül talán a levéltárak számára jelenti a legnagyobb lehetőséget a digitalizáció, a digitális másolatok korlátlan kommunikálhatósága és a digitalizálással megvalósuló azonnali hozzáférés, mert egyedi iratokat, illetve csak az adott intézményben hozzáférhető tartalmakat őriznek. Ráadásul az állagmegóvás mellett akár egymástól messze sodródott anyagok virtuális egyesítésére is lehetőséget teremt. Ugyanakkor a levéltári anyag speciális sajátosságokkal rendelkezik, amelyekre a digitális feldolgozás során tekintettel kell lenni (kevesebb a szerzői joggal érintett dokumentum, de adatvédelmi problémák náluk is adódnak).

Az előadó röviden ismertette a 2007-től zajló digitalizálási munkák tapasztalatait (sok területen a szervezetlenség, egységes rendszer hiánya és a hosszú távú feldolgozhatóság szempontjainak figyelmen kívül hagyása miatt nincs sok dicsekvésre ok), illetve kitért arra is, hogy milyen hatással volt minderre a levéltári rendszer 2012-es integrálása. Megemlítette, hogy továbbra sem tartozik minden levéltár a Magyar Nemzeti Levéltár alá, külön megemlítve, hogy a Pécsi Egyetemi Levéltár működésében, feladatában, irataiban is elég különböző. Viszont az integrációt követően, mivel számos tagintézmény munkáját kell koordinálniuk, komolyan vették a szabályozási kérdést.

Digitalizálási szabályzatuk elkészítésénél, 2015-ben nem absztrakt dokumentumokat gyártottak, hanem olyanokat, amelyek a napi gyakorlatban alkalmazhatók. Kidolgozták annak a szabályozását, hogy mit kell, és mit nem kell felvételezni (korszakonként lebontva), valamint tavaly meghatározták a követendő célokat, és vizsgálták a kapacitásokat. Célként tűzték ki, hogy ne szórványiratokat, hanem teljes levéltári fondokat egységesen szkenneljenek, a gazdaságos, megvalósítható digitalizálást szem előtt tartva. Tekintettel kellett lenniük a védelmi idők, adatvédelmi kérdések, szerzői jogok figyelembe vételének kérdésére is. Jelenleg a folyamattámogatás rendszerén, a folyamatok visszakövethetőségén dolgoznak. Szeretnének olyan teljesítménymutatókat használni, amelyek jó indikátorai annak, hogy hatékony-e a náluk zajló munka.

Az a tapasztalatuk, hogy igényeket teremt az, hogy miket tesznek ki. Ha a kutatók számára hozzáférhetővé tesznek egy anyagot, amelyet korábban csak mikrofilmen lehetett kutatni, de senki nem kutatta, a közzététel következtében akár a legkutatottabb anyaggá is válhat. Rámutatott, hogy jobban ki kell aknázni a jövőben a digitális tartalom adta lehetőségeket (adatbázisok adattárház technológiával feldolgozása, összekapcsolhatóság), erősíteni kell a hazai és nemzetközi együttműködést, annál is inkább, mert a képzéssel kapcsolatban biztosan együtt kell majd működniük, az archiválás területén muszáj a nemzetközi tapasztalatokra alapozni. Ugyanakkor az előadó komoly nehézségként fogalmazta meg a regionális kompetencia központok kialakításával kapcsolatban, hogy ehhez eszközt még csak tudnak szerezni, de az üzemeltetéshez szükséges személyzet nem áll rendelkezésre. Nemhogy képzett, de képzetlen munkaerőnek is híján vannak… Ezért eddig is külső, szerződött partnerekkel végeztették a digitalizálási feladatokat.

Szatucsek Zoltán fontos a közgyűjteményeknek az a szerepe, hogy a tudás hiteles forrásai maradjanak. Ez egyrészt elvárás velük szemben, másrészt lehetőség is arra, hogy a fontosságukat megalapozzák, ezért ezzel mindenképpen élni is kell. Publikálással kapcsolatos elveikről szólva elmondta, hogy a folyamatos frissítés, forrásinformációkkal való ellátás mellett vannak. Csak olyan digitális tartalom publikálását támogatják, ahol fenntartható az eredeti forrásra való hivatkozás, az állományba vétel már megtörtént, kapcsolódik a többi adatkészlethez, valamint a frissítés a gyűjteményből automatizáltan működik.

*      *      *

A második nap délutánján hangzott el Kecskeméti Gergelynek, a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtár munkatársának és a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárban dolgozó Rózsa Dávidnak A múzeumok nyomában: megújulás előtt az országos könyvtár-statisztikai adatgyűjtési rendszer című előadása, amely témája miatt közelről érinti Könyvtárunkat is. Kecskeméti Gergely előadásában annak bemutatására vállalkozott, hogy a 288/2009-es kormányrendelet által az éves adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése érdekében létrejött Országos Statisztikai Adatgyűjtési Programnak (OSAP) az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozó Kulturális statisztikai rendszere miért nem képes arra, hogy egy 21. századi könyvtár működéséről megfelelő képet nyújtson.

Először is felhívta arra a figyelmet, hogy a pénzügyi, informatikai, munkaügyi és létszámadatok révén elvileg összehasonlíthatóvá kellene válniuk az egyes kitöltő intézményeknek, de hogy lennének összevethetők egy táncegyüttes és egy könyvtár adatai? Vizsgálatuk azt mutatta ki, hogy ugyan rendelkezésre állnak kitöltési útmutatók, de ezen a téren is komoly reformokra lenne szükség, főleg azért, mert a nem megfelelően egzakt megfogalmazások következtében (ezek szerinte az informatikai ellátottságra vonatkozó részeknél különösen szembetűnők) szinte lehetetlen ezeket a kérdőíveket megfelelően értelmezni. Számos nehezen mérhető dologra (hányan láttak egy kiállítást?), teljesen irreleváns adatok kérdeznek rá. Az elmúlt évek során megváltozott a könyvtárak szerepe. Ameddig régen a megőrzés és a dokumentumszolgáltatás állt a középpontban, ma tartalom- és információszolgáltatásról beszélhetünk. Mindezt a változást a jelenlegi statisztikában meg sem próbálták lekövetni. Különböző könyvtártípusok vannak, amelyek eltérően értelmezik a kitöltési módokat, így az adatok nem lesznek összehasonlíthatók, és akkor még csak a könyvtári rendszeren belül gondolkodtunk.

Neki az a véleménye, hogy az érintett intézménytípusoknak összefogva kellene változtatásokat javasolni. Közös gondolkodásnak kell megindulnia, abból kiindulva, hogy az egyes szervezeteknél mik a konkrét problémák. Ennek megfelelően tájékoztató előadásokat tartottak, előadtak az idei Networkshopon,^{9} szakkönyvtárokban, de a közkönyvtárak felé is nyitottak. Ennek az lett az eredménye, hogy ez EMMI megkereste őket azzal, hogy dolgozzanak ki egy szakmai javaslatot. Két hete a szakma képviselőivel közösen tartottak egy négynapos workshopot, amelynek az volt a célja, hogy létrehozzanak egy kérdőívet és módosító javaslatot készítsenek elő.

Rózsa Dávid azzal vette át tőle a szót, hogy egy ilyen módosítás keresztülvitele a rendszeren időigényes, legalább másfél éves átmeneti időt feltételező folyamat, mert időt kell hagyni minden adatszolgáltatónak, adatgazdának, hogy felkészüljön a változásokra. Éppen ezért ezen a workshopon a 2019-re vonatkozó adatlapot tervezték meg, amelyet csak 2020 elején tölthetne ki a szakma.

Az új adatlappal kapcsolatos elvárásokról elmondta, hogy valóban jó lenne, ha nemzetközi összehasonlításra is alkalmas adatokat lehetne kinyerni a rendszerből, de jelenleg igazán jó országos aggregált mutatókat sem tudunk előállítani. Először erre kell megoldást találni, a könyvtárstatisztika nemzetközi trendjeinek, szabványainak figyelembe vételével. Szintén felmerült annak az igénye, hogy közel egyidejű adatokat kellene szolgáltatni (az előadó rámutatott, hogy 2018 közepéig 2016-osnál frissebb adatunk nem lesz…), de anélkül, hogy a rendszer számára hatalmas megterhelést jelentő havi szintű jelentési kötelezettségre kerüljön sor. Rózsa Dávid felhívta a figyelmet az ezzel kapcsolatos jó OSZK-s gyakorlatra, és arra, hogy egy ésszerűen szűkített adathalmazt elképzelhető, hogy minden intézmény tudna éves szintnél gyakrabban is jelenteni. Szintén elvárás, hogy lehetőleg csökkenjenek a szolgáltatói terhek. Ezzel kapcsolatban az előadó arra mutatott rá, hogy nem biztos, hogy az a jó, ha kevesebb adatot szolgáltatunk. Ez ugyanis eredményezheti azt is, hogy valami fontos nem kerül jelentésre, és év közben jönnek a minisztériumi adatigénylések. Ettől még meg lehetne úgy tervezni az űrlapot, hogy többször ugyanarról ne kelljen jelenteni.Tisztában vannak azzal is, hogy el kell mozdulniuk a tevékenység, illetve szolgáltatás alapú adatszolgáltatás irányába, hogy a valós könyvtári tevékenység leképezhető legyen a statisztika által.

Nézzen ki jól a rendszer, ez is egy szempont. Most egy gigantikus Excel-táblában vannak a könyvtárstatisztikai adatok, amelyet megnyitni is nehéz, nemhogy szűrni benne. Céljuk a könyvtárhasználattal kapcsolatos adatok jobb megjelenítése, rendezvények, könyvtári programok részletesebb bontásban közölt adatainak, célcsoportok szerinti programszervezésre, nemzetiségek, különböző korcsoportok számára tartott programok megjeleníthetőségének elérése. Jelenhessenek meg a statisztikában a legkülönfélébb könyvtári szolgáltatások, tevékenységek is: a kiadói tevékenység, a digitális tudástárak, a DOI-regisztráció, az oktatástámogatás, a repozitóriumok, a szakkönyvtári szolgáltatások, a könyvtári programok által igényelt munka, valamint a társadalmi felelősségvállalás jelei is. Kérdezzenek rá arra is, hogy hány diákot, hány önkéntest foglalkoztat az intézmény.

A további teendőkkel kapcsolatban Rózsa Dávid a muzeális állományokra vonatkozó kérdéssor összeállítását emelte ki, valamint az új kérdőív véglegesítésének kétütemes munkálatait (tervezetüket tavasszal talán már be is tudják adni).

Mivel Kecskeméti Gergely és Rózsa Dávid is pozitív példaként említi a múzeumi statisztikai rendszert, úgy gondolom, érdemes Sz. Fejes Ildikó MuzeumStat. Több, mint statisztika című előadásáról is beszámolnom. Fejes Ildikó előadása elején elmondta, hogy úgy látja, hogy a múzeumok nem kezelik kellő helyén a statisztika területét, pedig ő úgy látja, hogy a döntéshozók sokszor számok alapján döntenek, az alapján, hogy a számokon keresztül mit tudunk megmutatni magunkról.

Két éve a Muzeum@Digiten mutatta be a MuzeumStat-felületet (http://muzeumstat.hu/), amelyet az hívott életre, hogy belátták, szükség van olyan online szolgáltatásra, amely minden érdeklődő számára könnyen áttekinthető és kereshető formában hozzáférhetővé teszi a magyar muzeális intézmények (múzeumok, muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek) nyilvános statisztikai adatait. Az oldalt az EMMI kérése hívta életre. Amikor megalakult a módszertani központjuk, a minisztérium kérése az volt, hogy egy helyen láthassák a döntéshozás előkészítéséhez szükséges adatokat. Az érdeklődők most a múzeumok alapadataira, települési környezeti adatokra (kontextust adnak, ismeretükben reálisabban mérlegelhetjük az egyes intézményi adatokat) és EU-s projektekre (ezek a legtranszparensebbek) is rákereshetnek a felületen. Ezen kívül található még az oldalon egy ügyviteli modul is a szakfelügyelők számára.

Az oldal a statisztikai adatok intézményrendszer-szintű vizuális megjelenítését is célul tűzte ki maga elé, mert meggyőződésük, hogy vizualizáció nélkül ezt az adathalmazt meglehetősen nehéz átlátni. Ennek érdekében az oldalon térképen is megtekinthetők intézményi hálók, látogatottsági adatok. Szeretnék, hogy lehessen az oldalon komplexebb lekérdezéseket elindítani, valamint szakmai statisztikai mutatókat (top10 múzeum) megjeleníteni a rendszerben.

A múzeumi szférában is problémát jelent ugyanakkor, hogy az intézmények sokszor nem megfelelő formában töltik ki, nem helyesen értelmezik az űrlapokat, ezért változó az adatszolgáltatás minősége. Emiatt szükség lenne a kitöltési útmutató frissítésére, az előzetes adatvalidálásra, mielőtt az adatok a KSH rendszerébe kerülnek Azt is fontosnak tartják, hogy kerüljenek be új adatok is a statisztikai űrlapokba, hogy aktuálisabb kérdésekre is lehessen adatokat megadni, például a fenntartóval kapcsolatos adatok is beszolgáltatásra kerüljenek.

Lovász Dávid
PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont
Digitális Tartalomszolgáltatási Osztály