Kapocs a tudáshoz podcastünk tizenegyedik adásának vendége Kemenesiné Kurucz Kornélia, a PTE Természettudományi Kar adjunktusa, a Szentágothai János Kutatóközpontban működő Virológiai Nemzeti Laboratórium Betegségvektor és Betegségökológia Kutatócsoport munkatársa. A nemzetközi Mosquito Alert és a hazai Rovar Piknik közösségi tudományos projektek PTE-s vezetője, akivel többek között arról beszélgettünk, hogy milyen hatásokra választotta a biológus szakmát, miért pont a szúnyogok állnak az érdeklődése középpontjában, mit és hogyan vizsgál egy szúnyogkutató. Ezenkívül szó volt az általa vezetett citizen science projektekről és a tudományos kutatásokba bekapcsolódó társadalomról is. Végül arra is kerestük a választ, hogy ökológusként hogyan lehet elkerülni a klíma- és egészségszorongást.
Tartsanak velünk!
Vendégünk: Kemenesiné Kurucz Kornélia
Megérkezett a nyár, és vele együtt a fesztivál-, a strand- és a rettegett szúnyogszezon is. Éppen ezért egyértelmű volt, hogy legújabb adásunk vendége ezúttal Kemenesiné Kurucz Kornélia, szúnyogkutató.
Az aktuális adás az alábbi YouTube és Spotify csatornánkon érhető el.
Miről beszélgettünk?
- Vendégünk kutatói eredettörténete
- Sérülékeny globális világunk – Az ökológus nézőpontja
- Fókuszban: a szúnyogok
- Mit és hogyan vizsgál egy szúnyogkutató?
- A közösségi tudományról általában
- Közösségi tudományos projektek bemutatása: Mosquito Alert, Rovar Piknik
Kezdetek: a középiskolai biológiai szakkörtől a Betegségvektor és Betegségökológia Kutatócsoportig
Kemenesiné Kurucz Kornélia MTMT, ORCID, Scopus és Web of Science profiljai.
Vendégünk, saját elmondása szerint, sosem akart a következő Jane Goodall lenni, beszélgetésünkből azonban kiderült, hogy mégis lehet hasonlóságot találni a híres etológus és Kornélia elhivatottsága között. Első kérdéseink arra irányultak, hogy milyen hatások következtében jelentkezett biológia szakra az egyetemen, és hogyan alakult ki a kutatói érdeklődése. Ebben a részben számos érdekességet megtudhatunk arról, hogy milyen sokféleképpen tud formálódni egy kutatói életút. Többek közt kiderül az is, hogy mit is jelent pontosan a Betegségvektor és Betegségökológia Kutatócsoport elnevezés, valamint, hogy az ökológiából érkező módszertani tudás és szemléletmód hogyan volt összeegyeztethető a virológiával.
Sérülékeny globális világunk – Az ökológus nézőpontja
A folytatásban a bolygónkat veszélyeztető globális folyamatokról kérdeztük vendégünket. Kifejtésre került a globalizáció hatása, és az is, hogy mit tartogat számunkra a jövő. Kornélia a jelenleg zajló folyamatokat az élővilág működéséhez hasonlította.
„Egy természetben előforduló egészséges populáció úgy működik, hogy a populáció egyedszáma növekszik, ha jók a források. Itt a táplálékra, szaporodó partnerre, búvóhelyekre, tehát sokféle, a populáció életmenetéhez szükséges forrásra kell gondolni.
Egészen addig, amíg bőségesen van forrás, addig tud ez a populáció szaporodni és nőni.
De abban a pillanatban, hogy elfogynak ezek a források, vagy közeledünk annak kimerüléséhez, a populáció önszabályozó módon elkezd egyedszámában csökkenni, tehát többen elpusztulnak vagy nem szaporodnak, és ennek köszönhetően a források is újra nőni kezdenek. Ehhez képest az emberi populációval az történt, hogy amikor az emelkedő populáció mérete miatt elfogytak volna a források, a modern, fejlett technikáknak köszönhetően meg tudtuk oldani, hogy ezek ne fogyjanak el. Felülírtuk a környezetünk eltartóképességét, és ebből következően nem történik meg a visszaszabályozás, hanem egy folyamatosan, exponenciálisan növekvő emberi populációval szembesülünk.”
Fókuszban a szúnyogok
Foglalkoztatott minket a kérdés, hogy miért pont a szúnyogok kerülnek egy ökológus érdeklődésének a középpontjába, ezért rögtön ennek megvitatásával kezdtük ezt a blokkot. Nagyon érdekes információkat tudtunk meg arról, hogy hogyan válik valaki szúnyogszakértővé, és ez együtt jár-e a bosszantó kis vérszívók szeretetével is. Ezt követően általánosságban beszélgettünk a szúnyogokról. Érdekelt minket, hogy mi a szerepük az élővilágban, hogyan választanak gazdaszervezetet, vagyis miről/kikről táplálkoznak, hogy mit kell tudni az inváziós szúnyogfajokról, és milyen következményekkel jár, ha a jelenlegi fauna részévé válnak az idegenhonos fajok.
Évről-évre egyre több bosszúságot okoznak ezek az inváziós szúnyogfajok, hiszen tavasztól őszig jelen vannak, és akár nappal is igen aktívak, de szerencsére félnünk nem kell tőlük. Az idegenhonos szúnyogok jelenléte önmagában nem vezet járványok kialakulásához, ahhoz szükség van a kórokozó meglétére is, és olyan környezeti tényezők együttesére, amik segítik a betegségek terjedését.
Mit és hogyan vizsgál egy szúnyogkutató?
Ezúttal sem maradhatott el az érdeklődésünk középpontjában álló kutatói munka bemutatása. Megtudhattuk, hogy a szúnyogkutatások jelentős részének mindig is a betegségterjesztéssel kapcsolatos vizsgálatok álltak a fókuszában. A legnépszerűbb kutatások a malária és a betegséget terjesztő fajok elleni védekezés módszerei. Ugyanakkor Európában előtérbe kerültek az inváziós szúnyogfajok. Az állatról emberre terjedő betegségek esetén ma már nemcsak a kórokozót vizsgálják, hanem az úgynevezett vektorszervezetet is, vagyis az élőlényt és azokat a körülményeket, amik egy-egy ilyen fertőzési láncolatot el tudnak indítani. Napjaink egyik legújabb kutatási iránya azt vizsgálja, hogy milyen módon lehetséges megakadályozni, hogy a szúnyogok táplálkozás közben átadják a vírusokat.
A folytatásban a terepi munkához szükséges kompetenciákról és szkillekről tettünk fel kérdéseket. Betekintést kaptunk abba is, hogy hol és milyen körülmények között kutatnak az ökológusok, illetve, hogy milyen szépségei és hátrányai lehetnek a terepen végzett adatgyűjtésnek. Mivel a terepmunka a lápos vidékeken kezdődik és a laborban végződik, szúnyogkutatóink – ahogy vendégünk fogalmazott – tulajdonképpen a gumicsizmától a szkafanderig minden rendelkezésükre álló eszközt alkalmaznak.
Kornélia bemutatta nekünk azt a COST Action pályázatot, aminek kapcsán bekerültek a Mosquito Alert nemzetközi közösségi tudományos projektbe. A pályázat előnyeiről korábban már Kemenesi Gáborral is beszélgettünk.
Minden alkalommal fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a kutatói munka része a tudománykommunikáció is. Úgy gondoljuk, hogy publikációs eredmények elérése mellett ezek legalább annyira motiváló tényezői az akadémikusi pályának. Erről vendégünket is megkérdeztük.
„Amikor doktorandusz hallgatóként az első cikkemet publikáltam, az volt addigi életem legnagyobb öröme. Akkor épp annak kellett örülni, hogy a doktori képzés alatt, illetve utána posztdoktorként hány cikket publikálunk, milyen minőségű lapba, és hányan hivatkoztak az adott cikkre.
Viszont a kutatói pályában van egy pont, ahol nekem személy szerint inkább az lett a fontos, hogy amikor valamilyen új tudományos eredményt elérünk, ezt már annyira szeretném megmutatni a tudományos közösségnek, hogy inkább a publikálás, mint folyamat számít.
Nem pedig az, hogy hány impaktot ér az a cikk, vagy hányan fogják utána hivatkozni. Most már azt érzem sikernek, amikor célt ér az emberek fejében, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Kutatóként nekem mindig is fontos volt, hogy olyat vizsgáljak, aminek értelme van. Akkor van értelme, ha látom a hasznosulását, akár egy faj védelmében, akár egy terület védetté nyilvánításában, vagy akár abban, hogy az embereket segítsük, hogy a fertőző betegségeket megelőzzék.”
A közösségi tudomány – Fókuszban a Mosquito Alert, Rovar Piknik
Hosszabb részt szenteltünk a vendégünk által vezetett két közösségi tudományos projektnek: a Mosquito Alert és a Rovar Piknik bemutatásának. Ebből a részből kiderül, hogy milyen kompetenciákra van szükség egy ilyen projekt vezetéséhez és mikor érdemes egy kutatócsoportnak citizen science projektet indítani.
„Nem arról van szó, hogy nekünk szükségünk van adatokra, és cserébe nem adunk semmit. Ez elsősorban az edukációban térül meg.
Egyrészt kommunikáljuk azt, hogy miért kutatjuk az adott témát, illetve tanítási jelleggel a helyi civileknek információt adunk, amiből ők is megértik, hogy miért csinálják ezt az egészet, miért fontos – nem csak nekik, vagy nekünk, hanem mondjuk az egész emberiség számára.
Az a tapasztalat, hogy a jó citizen science programok azok, ahol nem csak egyszer-egyszer segít nekünk egy civil a kutatásban, hanem mondhatni a munka részesévé válik, és aktív munkatársnak is érzi magát ebben a rendszerben, ebből kifolyólag pedig sokkal megbízhatóbb és rendszeres adatgyűjtést szolgáltat.”
Pécsi szúnyogkutatóink Kornélia vezetésével több közösségi tudományos projektet is működtetnek. A lakosság edukálása mellett cél a szúnyogok védelme is. A programok lényege, hogy a civilek fényképes beküldéssel támogatják a kutatók munkáját, akik a szúnyogokról és más rovarokról készült fotók alapján arról gyűjtenek információkat, hogy melyik területeken éppen milyen idegenhonos szúnyogok terjedtek el, vagy arról, hogy a kémiai gyérítőszerek milyen károkat tudnak okozni az élővilágban (a projektek elérhetőségei a beszélgetéshez kapcsolódó linkeken keresztül is elérhetők).
Ha kitartanak adásunk végéig, akkor azt is megtudhatják, hogy milyen vadon élő állatot fogadott be vendégünk egy rövid időre, és arra is választ kaphatnak, hogy hogyan lehet megakadályozni a klíma- és egészségszorongás kialakulását egy olyan munkakörben, ahol nap mint nap szembesülünk a környezetet ért károkkal.
A beszélgetéshez kapcsolódó linkek
Betegségvektor és Betegségökológia Kutatócsoport
Korábbi beszélgetésünk Kemenesi Gáborral
Önkéntes Természeti Adatgyűjtők Találkozója
Mi várható a folytatásban?
A Kapocs a tudáshoz podcast-sorozat következő részeiben is szeretnénk minél több tudományterület kutatóit megszólaltatni, ezért hamarosan újabb interjúkkal jelentkezünk. Ha nem akar erről lemaradni, kövesse megújult kutatástámogató blogunkat, Spotify-csatornánkat és Facebook-oldalunkat is.
Amennyiben megírná véleményét az elhangzottakról, keressen minket bizalommal az alábbi e-mail-címen: authorsupport@lib.pte.hu