Tizedik epizódjával jelentkezik első születésnapját ünneplő kutatástámogató podcastünk, a Kapocs a Tudáshoz. Adásunkban első visszatérő vendégünket köszönthettük Zsidó András Norbert személyében, aki a PTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Kognitív és Evolúciós Pszichológia Tanszék vezetője, a Visual Cognition and Emotion Lab alapítója és számtalan hazai, illetve nemzetközi munkacsoport tagja. Körüljártuk vendégünk főbb kutatási témáit, a figyelem és a fóbiák kognitív hátterének kérdéskörét, és többek közt olyan érdekes kérdésekre kerestük a válaszokat, hogy hogyan és miért alakulnak ki a fóbiáink. Beszélgettünk arról is, hogy András miképpen építette fel kivételesen sikeres kutatói pályáját, és természetesen kérdeztük a kutatásértékelésről és a tudománykommunikációról is. Adásunk végére pedig az is kiderült, hogy mitől fél a fóbiakutató.
A Kapocs a tudáshoz podcast célkitűzései
A Kapocs a Tudáshoz című podcastünkben olyan virtuális fórumot biztosítunk a PTE kutatói számára, ahol a 21. századi publikálási trendek terén szerzett tapasztalataikat tudják megosztani egymással és a podcast hallgatóságával. Célunk, hogy a tudományos kommunikációban tapasztalható paradigmaváltás ebben a formában is megjelenjen az Egyetemen. Beszélgetéssorozatunkban igyekszünk minél több tudományterület aktív művelőjét megszólítva mélységében átbeszélni a tudományos élet aktuális trendjeit, és azt, hogy mit jelent a 21. században PTE-s kutatónak lenni.
Az előző adások felvételeit elérik a Youtube-csatornánkon, a megújult Kalauz Blogon és Spotify-on is.
Új epizódunk felvétele:
Visszatérő vendégünk: Zsidó András Norbert
10. adásunkban újra Zsidó András Norbertet, a PTE Bölcsészet és Társadalomtudományi Kar Kognitív és Evolúciós Pszichológia Tanszék vezetőjét, a Visual Cognition and Emotion Lab alapítóját és számtalan hazai, illetve nemzetközi munkacsoport tagját köszönthettük körünkben.
Zsidó András MTMT, ORCID, Scopus és Web of Science profilja
Miről beszélgettünk?
Hogyan fordult Zsidó András figyelme a fizikától a pszichológia felé?
Vendégünkkel kezdésként többek között arról beszélgettünk, hogy milyen hatásokra és hogyan jutott el a BME-s fizika szaktól a pécsi pszichológiáig, illetve hogy mi az a szemléletmód, módszertan, amelyet korábbi tanulmányaiból tovább tudott vinni. András megosztotta velünk azt is, hogy miért döntött úgy, hogy nem a terapeutává válás, hanem a kutatás irányába mozdul el, és hogy milyen szerepe volt abban mentorainak, Bernáth Lászlónak, illetve Deák Anitának, hogy elkezdte érdekelni az érzelmek kognitív pszichológiája.
Mi áll vendégünk kutatási érdeklődésének homlokterében?
Zsidó Andrást mint a Kognitív és Evolúciós Pszichológia Tanszék vezetőjét megkértük arra, hogy segítsen nekünk eligazodni abban, hogy milyen sajátos nézőpont jellemzi a kognitív, illetve az evolúciós pszichológiát. Megtudhattuk, hogy a kognitív pszichológia a megismerés tudománya, ami olyan kérdésekre keresi a választ, hogy korai tapasztalataink miképpen befolyásolják egymás megértését, vagy például tudunk-e más fejével gondolkodni? A különböző irányzatok, ha más irányból is közelítenek, ugyanazt kutatják: az embert.
„Ugyanazzal az emberrel foglalkozunk, csak másfajta megközelítést alkalmazunk arra, hogy megértsük, miért így működik.”
Vendégünk elmondta: az érdekli, hogy a különböző érzelmi ingerek miképpen befolyásolják a kogníciót. Ezen belül is leginkább a vizuális figyelem, a látással összefüggő folyamatok állnak kutatói érdeklődése középpontjában: a fenyegető ingereknek és a hozzájuk kapcsolódó fóbiáknak a vizuális megismerésre, illetve a figyelemre gyakorolt hatása az, ami a leginkább foglalkoztatja.
Mit érdemes tudni a figyelemről?
Ezúttal is kiemeltünk vendégünk kutatási területei közül kettőt, amelyekről egy kicsit mélyebben beszélgettünk. Először a figyelemmel kapcsolatos tudásról kérdeztük Andrást. Megismerhettük, hogy a vizuális figyelem tanulmányozására viselkedéses helyzetekben milyen módszereket alkalmaznak a kutatók. Vendégünk A figyelem kognitív pszichológiája című 2022-es könyvének előszavában arról ír, hogy egy sokkal lassabb világra optimalizált agyi örökséggel kell megbirkózunk napjaink információdömpingével. Megkérdeztük, hogy ez hogyan lehetséges, miképpen sikerült ezt rugalmas, alkalmazkodó kognitív rendszerünk segítségével mégis megtennünk. Kíváncsiak voltunk vendégünk azzal kapcsolatos véleményére is, hogy kutatóként miképpen lehet megtartani a fókuszt a minden korábbinál nagyobb számban rendelkezésre álló, szinte áttekinthetetlen mennyiségű szakirodalom forgatagában. Illetve, hogy a nagymennyiségű szöveganyag szisztematikus feltárásában a mesterséges intelligencia-alapú eszközök vajon megfelelő segítséget nyújtanak?
Mi áll a fóbiák hátterében, és hogyan lehet őket enyhíteni?
Másik kiemelt témánk a figyelmi torzítások egy speciális típusa: a fóbia volt. Megismerhettük, hogy a kígyómarástól való félelem hatására hogyan lesz a kávéfőző ártalmatlan hangjából sziszegésre emlékeztető vészjósló zaj, és hogy ami evolúciós szempontból védelem volt a fenyegetésekkel szemben, miképpen csaphat át napjainkban életminőséget rontó túlzásba. Megtudtuk, hogy vannak, akik hajlamosabbak arra, hogy folyamatosan monitorozzák a környezetüket. Hogy végül is mi lesz a fóbia tárgya, az többnyire korai tapasztalatokra visszavezethető zsigeri kulcsélményektől függ. Képbe kerülhettünk azzal kapcsolatban is, hogy a PTE-n milyen fóbiákkal kapcsolatos projektek futnak. András arról is beszélt, hogy milyen terápiás lehetőségeink vannak, ha azt vesszük észre magunkon, hogy szorongásaink meggátolnak abban, hogy az életünket szabadon élhessük. Sőt, érdemes már a félelemmel segítségért fordulni, még mielőtt abból tényleges fóbia lenne.
„Az átlagos idő, amit az ember élete során fóbiákkal tölt egy-két évtized. Ez nem azért van, mert nem jó a segítség, amit kap, hanem azért, mert ilyen soká jut el addig, hogy segítséget kérjen. Hajlamosak vagyunk arra, hogy halogassunk, és amikor már tényleg problémát okoz valami, akkor kérünk segítséget. Ha úgy gondoljuk, hogy jobban félünk bizonyos dolgoktól, mint a környezetünk, és ez feszélyez minket, vagy nem vagyunk benne biztosak, hogy ez rendben van-e így, akkor érdemes lehet elmenni egy tanácsadásra, ahol segítséget kaphatunk abban, hogy ezt rendezzük.”
Érdemes tehát egy szakember külső perspektíváját is bevonva megértenünk a félelmeinket, és azt, hogy ez mennyiben gátolja életünket. Hatékony terápiás módszerek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy megközelíthessük félelmeink tárgyát, és ezáltal egy teljesebb életet élhessünk.
A Web of Science-kizárások utóhatásai
Kíváncsiak voltunk arra, hogy az előző beszélgetésünk során érintett témák hogyan jelentek meg az egyetemi közbeszédben. Vendégünk arról számolt be, hogy a folyóirat-kizárások, illetve az MTA-s javaslatcsomag sem maradtak visszhang nélkül. Andrást ezúttal is megkérdeztük arról, hogy az elmúlt időszakban milyen publikációs „kalandjai” voltak, milyen említésre méltó visszás élményei voltak a publikációs praxisában.
Kutatásmódszertan és Open Science a pszichológia területén
Ezúttal is igyekeztünk a hallgatóinkat beinvitálni a kutatás kulisszái mögé. Beszélgettünk arról, hogy a kérdőíves módszertanhoz képest milyen további ismereteket nyerhet a kutató, ha kísérleti-figyelmi vizsgálatokat is folytat, hogy milyen mérési eszközökkel dolgoznak Andrásék, illetve hogy milyen nehézségeik vannak a kísérleti alanyok megszólításában. Vendégünk szemléletesen bemutatta, hogy miért nehezebb a kísérletes módszertannal publikálni, és hogyan értékelődött fel a kísérletek replikálhatóságának, megismételhetőségének jelentősége, ezzel együtt pedig az Open Science (Nyílt Tudomány) eszmerendszere a kutatási adatok és módszerek megosztásával kapcsolatban. Zsidó András arról beszélt, hogy mindezek révén összehasonlíthatóbbá, tervezhetőbbé, megbízhatóbbá válik a kutatás. Elgondolkodtató volt, amit vendégünk a kísérletes módszertant alkalmazókkal szembeni, sokszor túlságosan szigorú elvárásokkal kapcsolatban mondott:
„Túlzottan magas elvárások jelennek meg, amelyek nem feltétlen elvárhatók, reálisak és megvalósíthatóak minden kutatói környezetben. Magyarországon mi örülünk, ha van egy szemkövetőnk, és az, hogy felvegyünk 20-30 adatot egy félév teljes munkája. Ismerek nemzetközi együttműködésekből olyan laborokat, akik azt mondják, hogy van 6 szemkövetőjük, és 20-30 adatot egy hét alatt vesznek fel. De egy kutatás nem feltétlenül lesz jobb attól, hogy nagyobb infrastrukturális háttér áll mögötte.”
Szervezeti keretek: Visual Cognition and Emotion Lab
Szintén visszatérő témánk az egyetemi kutatói lét szervezeti kereteinek bemutatása. Zsidó András esetében egyértelmű volt, hogy ezúttal az általa alapított Visual Cognition and Emotion Lab (VICE Lab) lesz fókuszban. Bepillanthattunk a kutatócsoport létrehozásának folyamatába, amelynek ő nem is annyira az intézményi, mint az informális-közösségi funkcióját emelte ki.
„Akkor tudunk hatékonyak lenni, és igazán jó minőségű kutatásokat végezni, ha egymást erősíteni tudjuk.”
Zsidó Andrást a labor fenntartási forrásairól is kérdeztük, illetve megismertük a kezdeményezés utánpótlásképzési funkcióit is, amelyekkel kapcsolatban András elmondta, hogy ebben a közösen gondolkodó, mentoráló szerepkörben érzi magát a legkomfortosabban.
Publikálási kulisszatitkok
Az, hogy Zsidó András Egyetemünk legsikeresebben publikáló fiatal kutatói közé tartozik, a számok is bizonyítják. Scopus-profilján beszélgetésünk napján 2017-től számítva 78 tanulmány, 953 citáció és 17-es H-index szerepel. Ha a részletesebben megvizsgáljuk ezt az eredményt, azt látjuk, hogy átlagosan körülbelül 10 cikk jut egy évre, de az elmúlt két évben ez a szám még ennél is magasabb, 23 és 18 volt. Mi a titka? Ennek is nyomába eredtünk beszélgetésünk publikálási szokásokat firtató blokkjában.
Vendégünk a hatékonyság tényezői közül a nemzetközi kapcsolatépítésbe és a mentorálásba befektetett munka szerepét emelte ki. Ez egyrészről tudatos kutatói márkaépítés, ugyanakkor nagyon szerencsésen találkozik azzal, amit szeret csinálni: egy csapat részeként dolgozni. A karriertervezéssel kapcsolatban felhívta a figyelmet annak a fontosságára, hogy egy kutató megmutassa azt, amit csinál, hiszen „nem elég jónak lenni, annak is kell látszani”. Ennek érdekében érdemes akár a komfortzónán kívülre is mozdulni, hogy minél többen megismerjék az ember nevét.
„Fontos, hogy ne csak azoknak legyen láthatósága, akik leginkább mögöttes tartalom nélkül törekednek láthatóságra, hanem azoknak is, akik a tartalmat készítik. Fontos, hogy a kutatók is megmutassák magukat, vállalják fel, fordítsanak energiát, erőforrásokat arra, hogy megjelenjenek a plénum előtt és láthatóak legyenek.”
Zsidó András a kutatási ökoszisztéma és az akadémiai trendek változásaival kapcsolatban is megosztotta velünk gondolatait. Ahogy Fiatal Kutatók Akadémiájában hozzá hasonlóan aktív Tóth Györggyel is beszéltünk, a sok fronton leterhelt kutatók nagyon nehezen olvasnak el sokoldalas javaslatcsomagokat. Kíváncsiak voltunk, hogy vendégünk mit gondol, mégis miképpen lehet őket arra ösztönözni, hogy kövessék ezeket a fejleményeket. András amellett érvelt, hogy egy kutatónak azért érdeke a tájékozódás, mert hatékonyabban tud tervezni, ha ismeri azt a terepet, amelyen működnie kell.
„Ameddig ez a rendszer, ez a játéktér van, addig nekünk is figyelembe kell vennünk ezeket a szabályokat. Meg kell ismernünk azt, hogy hogyan tudunk egy-egy kutatási támogatást megnyerni, melyek azok a tényezők, amelyek valószínűsítik a nyerési esélyeinket.”
Vendégünk véleménye szerint a tudományos kiválóság azért is fontos, mert így sokkal nagyobb eséllyel adnak hitelt az érveinek.
„Azért is kell jónak lenni, mert akkor valószínűbb, hogy meghallgatják az ember véleményét. Mondhatom azt, hogy a kutatói teljesítményt a h-index nem jól méri fel, nem a citációk számát kellene figyelembe venni, vagy egy pályázat elbírálásánál nem az impakt faktort kellene nézni, hanem más dolgokat. Mert akkor nem az az olvasata ennek, hogy persze, azért mondja, hogy ne a h-indexet nézzük, mert neki a h-indexe nem jó, hanem más perspektívába kerül az egész.”
Mindenképpen szerettük volna, ha András bemutatja a közönségnek az úgynevezett replikációs válság által életre hívott Psychological Science Accelerator kutatói hálózatot, amely nyílt és önkéntes szerveződésként abból a célból jött létre, hogy a világban minél több kutatót és labort összefogjon és olyan közös kutatási projekteket definiáljon, amelyekhez bárki csatlakozhat. Ez azt a célt is szolgálja, hogy a minta, amelyen a nagy pszichológiai felismerések alapulnak, a lehető legheterogénebb, legdiverzebb legyen, így a belőle levonható következtetések pedig a lehető legérvényesebbek lehessenek.
A kutatói jóllét és a kutatásértékelési reform lehetőségei (HRS4R, EDUC-WIDE)
A beszélgetés ezen szakaszában két témát állítottunk a középpontba az aktuális egyetemi fejlemények közül: a kutatói életpálya tervezhetőségének és a kutatásértékelés reformjának kérdéskörét.
Először a kutatói pálya kihívásairól kérdeztük saját tapasztalatairól a Fiatal Kutatók Akadémiájának felmérése alapján. Zsidó András ennek egy aspektusát emelte ki a klasszikus egyetemi pálya kihívását, hogy több fronton kell egyszerre kiemelkedően teljesíteni:
„Sokan azt érzik, hogy egyrészt a legkiválóbb oktatónak kell lenni, aki minden idejét az oktatásra, oktatásszervezésre, hallgatókra áldozza, ugyanakkor kiemelkedő publikációs teljesítménnyel is kell rendelkezni, arról nem is beszélve, hogy rengeteg adminisztráció is van a háttérben, amit mind el kell végezni. Ezek részben az említett feladatokhoz kapcsolódnak vagy más egyetemi pozícióból fakadnak.”
Ez a frissen belépő kollégákra is nagy terhet helyez, ráadásul jóval kevesebb fizetésért, mint amennyire a versenyszférában számíthatnának. Így nem csoda, hogy egyre nehezebb benntartani őket a rendszerben. Összességében elmondható tehát, hogy szűkösek a források és tervezhetetlenség, kiszámíthatatlanság is van a rendszerben.
Jelenleg intézményi szinten is van olyan projekt (többek között Zsidó András részvételével), amely az akadémiai életpályamodellt és az egyetemi kutatói lét helyzetének javítását célozza meg a PTE-n: ez a HRS4R (Human Resources Strategy for Researchers). Ennek célja, hogy az egyetemnek olyan átfogó HR-stratégiája legyen, amely éppen az ilyen kihívásokra igyekszik érdemi választ adni. Kíváncsiak voltunk vendégünk véleményére, hogy intézményi szinten milyen mélységben lehet reagálni ezekre a problémákra.
Beszélgettünk a kutatásértékelés reformjáról is az idén induló, EDUC-WIDE elnevezésű uniós felsőoktatási program kapcsán, amelyben Zsidó András mellett könyvtárunk munkatársai, Kókay Péter és Maljusin Mihály is részt vesznek. Vendégünk mindenképpen üdvözlendőnek tartja, hogy a PTE nyitott az ilyen típusú változásokra, és szerinte ezzel akár helyben is komoly hatást lehet kifejteni.
„Ha az a kép terjed el, hogy a PTE-n sokkal jobb dolgozni, sokkal jobban megbecsülik az embert, sokkal kevesebb stressz éri, azzal foglalkozhat, amivel szeretne és minőségi értékelést kap, akkor lehet, hogy sokan inkább ide fognak jönni.”
Zsidó András úgy gondolja, hogy a mennyiségi mérésektől a minőségi értékelés irányába érdemes elmozdulni, ugyanakkor ennek a nehézségeire is rávilágít:
„Azt érdemes megtalálni, hogy hol lesz itt az egyensúly. Nagyon kecsegtető a tudománymetria-alapú értékelés, mert ezt egy algoritmus is el tudja végezni. Nagyon egyszerű, akár 100-200 kutatót tudok rangsorolni egy kattintással. Hogyha ezt a 100-200 kutatót minőségi alapon kellene rangsorolnom, az őrült mennyiségű energia és időbefektetés. Valamilyen egyensúlyt mindenképpen kell találni. Nem gondolom azt, hogy 100%-ban képesek leszünk átállni a minőségi alapú rangsorolásra. Már csak azért sem, mert egyre több kutatót foglalkoztatunk. De hogyha megjelennek ezek az irányelvek, az mindenképpen pozitívum. Minél több ilyen irányelv tud teljesülni a tudománymetria rovására, annál jobb.”
Beszélgettünk még az önismeret szerepéről a kutatói szférában, illetve a munkahelyi környezet jelentőségéről is, amivel kapcsolatban vendégünk kiemelte, hogy nagyon fontos, hogy az emberek a munkahelyükön lehetőséget kapjanak arra, hogy beszélhessenek a problémáikról. Zsidó András szerint nagyon fontos, hogy az emberek lássák: nincsenek egyedül a problémáikkal, és eszközöket is kapjanak ezek kezeléséhez.
Milyen fóbiái vannak a fóbiakutatónak?
Műsorunk zárókérdéseként arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon Zsidó Andrásnak vannak-e fóbiái, illetve ha vannak, ezeknek mi a tárgyuk, és hogyan tudja ezeket kezelni. Aki kíváncsi a válaszokra, mindenképp hallgassa végig az epizódot!
A beszélgetésben elhangzottakkal kapcsolatos továbbtájékozódást segítő linkek:
- A Visual Cognition and Emotion Lab angol nyelvű honlapja;
- Vendégünk A figyelem kognitív pszichológiája című könyve a MeRSZ-en;
- Előző beszélgetésünk Zsidó Andrással és Fittler Andrással a WoS-kizárás apropóján;
- MTA-s javaslatcsomag a kifogásolható gyakorlatot folytató folyóirat-praktikákkal szemben;
- Az András által említett OSF-weboldal;
- A Psychological Science Accelerator kutatói hálózat honlapja;
- A Fiatal Kutatók Akadémiájának 2022-es felmérése a 45 év alatti kutatók helyzetével kapcsolatban;
- A HRS4R-ről bővebben itt lehet olvasni.
Mi várható a folytatásban?
A Kapocs a Tudáshoz podcast-sorozat következő részeiben is szeretnénk minél több tudományterület kutatóit megszólaltatni, ezért hamarosan újabb interjúkkal jelentkezünk. Ha nem akar erről lemaradni, kövesse megújult kutatástámogató blogunkat, Spotify-csatornánkat és Facebook-oldalunkat is.
Amennyiben megírná véleményét az elhangzottakról, keressen minket bizalommal az alábbi e-mail-címen: authorsupport@lib.pte.hu