Utoljára frissítve: 2023. 11. 06.
Új formátummal jelentkezünk! Az elmúlt időszak visszajelzései alapján fontosnak éreztük, hogy a 21. századi digitális publikációs színtér legújabb fejleményeivel kapcsolatban a könyvtári híradások és elemzések mellett felerősítsük kutatóink hangját is. Ennek érdekében a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont elindítja Kapocs a tudáshoz című podcastjét, amelyben Egyetemünk kutatóival beszélgetünk a legújabb trendekről, tapasztalataikról.
A podcast első adásában Fittler Andrással, a Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszerészeti Intézetének egyetemi docensével és Zsidó András Norbert, a Bölcsészettudományi Kar Pszichológia Intézetének tudományos munkatársával beszélgettünk.
Fogadják szeretettel!
A beszélgetés létrejöttének háttere
A Clarivate Analytics, a Web of Science nemzetközi bibliográfiai adatbázis szolgáltatója, több mint egy hónapja adta hírül, hogy saját fejlesztésű, mesterséges intelligencián alapuló eszköze segítségével lefolytatta az adatbázisában nyilvántartott folyóiratok felülvizsgálatát. Ennek eredményeképpen már akkor 50-nél is több folyóiratot ki kellett zárnia a gyűjteményéből, és ez aligha ennek a folyamatnak a vége. A döntés hatására a korábban impakt faktor értékkel rendelkező folyóiratokra minden valószínűség szerint a 2022-es évre már nem számolnak IF-et sem. Erről a komoly visszhangot kiváltó hírről és a kizárás következményeiről könyvtárunk is tájékoztatta a PTE-s közönséget.
Már első blogposztunkban hangot adtunk annak a meggyőződésünknek, hogy ez a problémakör és tágabb kontextusa, a 21. századi digitális kutatási ökoszisztéma változásai, egyetlen blogbejegyzésnél alaposabb, többirányú körüljárást kívánnak meg. A híradásra érkező oktatói megkeresések is megerősítettek minket abban, hogy a könyvtárnak a tájékoztató-ismeretterjesztő írásokon felül érdemes lenne fórumot biztosítania a kutatók közötti párbeszéd létrejöttéhez. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak könyvtárszakmai szemüvegen keresztül mutassuk be a tudományos publikálással kapcsolatos kérdéseket, hanem az érintetteket bevonva, az ő tapasztalati tudásukra építve informáljuk az érdeklődőket.
Beszélgetéssorozatunkban igyekszünk minél több tudományterület aktív művelőjét bevonva kellő mélységben átbeszélni a tudományos élet aktuális trendjeit, égető kérdéseit és azt, hogy mit jelent a 21. században PTE-s kutatónak lenni.
Erősítsük fel közösen a kutatói hangot!
Résztvevők
A sorozat első részében beszélgetőpartnereink voltak:
- Fittler András, a Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszerészeti Intézetének egyetemi docense, aki a biztonságos online gyógyszerforgalmazási tér különböző aspektusait kutatja;
Fittler András intézményi, MTMT, ORCID, Scopus és Web of Science profilja
- Zsidó András Norbert, a Bölcsészettudományi Kar Pszichológia Intézetének tudományos munkatársa, aki a specifikus fóbiák kognitív hátterét és ezeknek a megszüntetését célzó terápiás módszereket vizsgálja.
Zsidó András Norbert intézményi, MTMT, ORCID, Scopus és Web of Science profilja
A könyvtár kérdéseit feltették: Fekete Rita és Lovász Dávid, kutatástámogató könyvtárosok.
Miről beszélgettünk?
Folyóirat-kizárások a Web of Science-ből – reakciók, következtetések (04:07-12:05)
A beszélgetés első tematikus blokkjában a Web of Science-ből történő folyóirat-kizárásról kérdeztük a vendégeinket. Ennek kapcsán mindenki egyetértett abban, hogy bár meglepő volt tudomást szerezni a folyóiratok kizárásáról, az elmúlt évek predátor folyóirat-kiadással kapcsolatos híradásai mégis előrevetítették azt, hogy változás fog bekövetkezni. Zsidó András kiemelte, hogy az ELTE már a tavalyi év során kizárta a pszichológiai tudományok doktori eljárásából azokat a pályázókat, akik az MDPI kiadó folyóirataiban publikáltak. Személyes tapasztalatai alapján, amit a Frontiers és az MDPI kiadóval szerzett, egy ideje már ő maga is próbálja visszaszorítani a gold open access kiadónál történő publikálást.
Azt egységesen megállapították, hogy a legnagyobb sokként mindenkit az International Journal of Environmental Research and Public Health (MDPI) folyóirat kizárása ért.
PhD-hallgatók helyzete a publikációs küzdőtéren (12:05-21:11)
A második blokkban a publikálási szokások, gyakorlatok kérdéskörének számos aspektusát jártuk körül. Elsőként arra voltunk kíváncsiak, hogy a doktorandusz hallgatók és a pályakezdő kutatók számára vajon előnyt vagy hátrányt jelent-e, hogy már egy teljesítményorientált publikálási szemléletben szocializálódnak, ami megköveteli tőlük, hogy minősített folyóiratokban (Q1, Q2, impakt faktor) publikáljanak.
A beszélgetőtársaink kiemelték, hogy az ő tudományterületükön mindez nem szokatlan, új fejlemény, és viszonylag könnyű releváns, Q-értékkel rendelkező folyóiratot találni. Fittler András véleménye szerint motivációt is jelent a minőségi munka elvégzéséhez az, hogy elismert folyóiratokba kerülhet be a kéziratunk, megüti azt a szintet, amit a világ túlsó felén is elismernek.
„Amikor az ember csinál valamit és azt mondja anyukád vagy a munkatársad, hogy ez tök jó – az se rossz! –, viszont amikor megkapod a bírálatot Ausztráliából vagy Kanadából, hogy örömmel értesítjük, hogy megjelenik a közleménye – na, az a szint!”
Kitérünk arra is, hogy milyen kiemelt szerepe van a témavezetőknek abban, hogy felkészítsék és segítsék a doktorandusz hallgatókat a publikálási stratégiáik kialakításában.
Pár idézet ízelítőül:
„A témavezetőnek is fontos, hogy aki nála szerez PhD-t vagy aki az ő keze alatt, az ő műhelyében dolgozik, az olyan szintű publikációs tevékenységet folytasson, amit utána ő is el tud számolni a saját életrajzában.” – Zsidó András
“A legtöbb, amit egy PhD-hallgató tehet azért, hogy eredményesen publikáljon, hogy keressen olyan témavezetőt, aki maga is publikál. Azok a közösségek, amelyek nagy mennyiségű közleményt gyártanak nemzetközi folyóiratokban azok nem egyéni harcosok.” – Fittler András
Folyóirat-választás, peer review tapasztalatok (21:11-52:53)
Hosszabb részt szántunk arra, hogy átbeszéljük Andrásék szakmai lektorálással kapcsolatos tapasztalatait. A köztudatban kevésbé ismert és nagyon érdekes információkat osztottak meg velünk a folyóirat-kiadók és az egyes folyóiratok megjelentetési gyakorlatairól. Fontos kiemelni azon észrevételeiket, hogy mennyire hasznos dolognak tartják a szakmai bírálói munkára történő felkérés elfogadását. Véleményük szerint ez segít a lektorok fejével gondolkodni, bepillantást nyerni abba, hogy a túloldalon mit lát az, aki megkapja a kéziratot, és lehetőséget ad arra, hogy a későbbiekben növeljük a kézirat befogadásának esélyeit.
Szóba került, hogy mennyire alulértékelt és milyen kihívásokkal néz szembe a lektorálás rendszere. Mindamellett, hogy nehéz jó szakmai bírálókat találni nehezíti a helyzetet, illetve semmilyen formában nincs elismerve a bírálói munka, ezenkívül a transzparencia is hiányzik a folyamatból, ami teljes mértékig megnehezíti egy-egy folyóirat-szerkesztőség szakmaiságának megítélését. Zsidó András szerint egyénfüggő, hogy ki mennyi munkát fektet bele egy kézirat javításába, s a fentebb említett okok miatt fontos lenne újrastrukturálni a peer review folyamatokat, mert egyre inkább haldoklik.
Abban is megállapodtunk, hogy a bírálat időtartama és a folyóirat minősége között nem feltétlenül van összefüggés. Mindenki számára az lenne az ideális, ha a minőséget megtartanák azok, akiket eddig is minőséginek feltételeztünk, de lerövidülne a megjelenés ideje. Ugyanis, ahogy Fittler András megállapította, sok tudományterületen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen gyorsan lát napvilágot egy-egy új tudományos eredmény. („Nem mindegy, ha Covid-időszakban valami olyan jelenséget – akár társadalmit, akár élettudományit – fogalmazol meg, aminek van haszna, hogy ez gyakorlatilag poszt-Covidban kerül csak ki.”)
Érdekes, már-már szürkezónás folyóiratkiadás határait súrolta Zsidó András példája, aki a Frontiers kiadó folyóiratánál kapott etikai szempontból igencsak megkérdőjelezhető szakmai véleményt.
„A Frontiersben volt egy nagyon rossz élményem, ami után megfogadtam, hogy többet oda nem vagyok hajlandó cikket küldeni. Az egyik bírálónak annyi volt a problémája, hogy rossz az elméleti hátterem és utána feltűnt, hogy tizenkét olyan cikknek az idézetét kérte, amiben benne volt, mint szerző.”
Arra a megállapításra jutottunk, hogy pont a lektor, a “minőségbiztosító” elem az, akinek bár nagyon fontos szerepe van a rendszer működtetésében, mégsem kap kellő elismerést a munkájáért. A publikációs “asztal” négy lábából (társadalom, szerző, kiadó, lektor) a negyedik megerősítésre szorul annak érdekében, hogy el tudja látni a feladatát.
Nemzetközi együttműködések (52:53-1:06:15)
A beszélgetés következő részében a nemzetközi együttműködésekről és a kapcsolatépítésről volt szó, arról, hogy mi kell az együttműködések kultúrájának kialakulásához egyéni és szervezeti szinten is. Vendégeink mindketten a közvetlen kapcsolatfelvétel hívei, amelyre a tapasztalataik alapján bátran rászánhatják magukat a kutatók, nincs mitől tartaniuk.
„Hasonlóak az egyetemen dolgozók. Teljesen mindegy, hogy Amerikában ül egy széken vagy Magyarországon, érdekli a kutatás, érdekli a tudományterülete, szeret együtt „játszani” másokkal és ezért válaszolnak.” (Zsidó András)
Fittler András megállapította, hogy sokkal többet töltött azzal, hogy szomorkodjon azon, hogy nincs nemzetközi kapcsolati hálója, mint amennyi időt a valóságban felemésztett, hogy tegyen ellene. Megfontolandó a tanácsa: “Próbáld meg, legrosszabb esetben ugyanannyira nem lesz kapcsolati hálód, mint előtte.”
Zsidó András még a tudományterületén működő, a tudományos eredmények megismételhetőségének válságára válaszul létrejövő mozgalom, a Psychological Science Accelerator, és a nemzetközi konferenciák jelentőségét is kiemelte.
Fittler András szerint a magyarországi felsőoktatási intézményeknek is érdemes lenne komolyabban foglalkozniuk az együttműködések vizuális megjelenítésével a honlapukon, és úgy látja, hogy külföldön erre kifejezetten nagy hangsúlyt fektetnek.
„Amikor más országok egyetemeinek a honlapján jártam, észrevettem, hogy ott érték ez a kapcsolati háló és vannak arra (vonatkozó) alkalmazások, hogy a kutató egyéni adatlapján megjelenik egy térben mozgó háló, amin látszik, hogy kikkel áll kapcsolatban.„
Kutatásértékelés (1:06:15-1:18:20)
Végül arra voltunk kíváncsiak, hogy vendégeink mit gondolnak a számos aspektusában kritizált mai kutatásértékelési rendszerről, illetve hogy ők milyen módon szélesítenék ki a módszertanát. Milyen alulértékelt vagy elfeledett részei vannak egy kutatói életpályának, amiket szerintük komolyabban kellene kezelni a kutatásértékelés során?
Beszélgetőtársaink, ha nem is kritika nélkül, de elfogadják, hogy a publikációs teljesítmény ilyen elbírálás alá esik. Fittler András például ezt mondta: „Ezt a játékot így játsszák. Csak eddig nem volt ennyire kommunikálva, most meg elég egyértelműen kitették. De ez mindig is része volt ennek, csak ennyire nem kérték számon”. Zsidó András azonban a mennyiségi kibocsátás, és a különböző mérőszámok mindenek fölé emelése helyett a minőségre helyezne nagyobb hangsúlyt: „Először a publikációkat kéne rendesen megítélni. Ahol minket megítélnek, akkor az ott olyan kritériumok mentén történjen, hogy én, amit írtam, az szerintük egy minőségi anyag-e, attól függetlenül, hogy az hol jelent meg.”
Fittler András rámutatott arra, hogy az egyetemi oktatói-kutatói teljesítmény számos területen megmutatkozhat, mindegyiknek komoly haszna van, és megbecsültséget érdemel. Az intézmény számára is az az ideális, hogy ameddig a jó előadókészségüket az egyetemi oktatásban kamatoztató kollégák megmaradhatnak az oktatásfókusznál, és nem nyomasztja őket a publikációs kényszer, addig a kutatásban sikeresek elsősorban arra koncentrálhatnak, ami számukra és az Egyetem számára is a legjövedelmezőbb: a kutatásra.
Szintén ő hívta fel a figyelmet arra, hogy az olyan tényezők, mint a szakmai bírálat megbecsültsége mellett fontos, hogy az utánpótlás-nevelés is kiemelt helyen legyen kezelve, amikor egy oktató teljesítményét minősítik.
Zárszóként pedig az alábbi gondolatot ajánlanánk mindenki figyelmébe:
„A legfontosabb dolgokat az életben nem lehet megmérni.” (Fittler András)
Mi várható a folytatásban?
Tisztában vagyunk vele, hogy ezekre a kérdésekre más hátterű, más tudományterületről érkező szerzők akár egészen más válaszokat is adhattak volna. Mindenképp szeretnénk folytatni ezt a sorozatot és a témával kapcsolatos párbeszédet, hogy a lehető legteljesebb képet alkothassuk napjaink kutatóinak tapasztalatairól. Ezért hamarosan újabb interjúkkal jelentkezünk a blogon. Ha nem szeretnének erről lemaradni, kövessék hamarosan megújuló kutatástámogató blogunkat és Facebook-oldalunkat is.
Addig is, amennyiben megírná véleményét az elhangzottakról vagy szívesen részt venne egy ilyen diskurzusban, esetleg megválaszolatlan kérdései vannak a témában, keressen minket nyugodtan az alábbi e-mail-címen: fekete.rita@lib.pte.hu
Fekete Rita – Lovász Dávid