KALAUZ A “JAVASLATOK A KIFOGÁSOLHATÓ GYAKORLATOT FOLYTATÓ FOLYÓIRATOK CIKKEINEK KEZELÉSÉRE” CÍMŰ MTA-DOKUMENTUMHOZ

Olvasási idő: 7 perc

Október közepén látott napvilágot a Magyar Tudományos Akadémia weboldalán a Javaslatok a kifogásolható gyakorlatot folytató folyóiratok cikkeinek kezelésére címet viselő ajánláscsomag, amely újabb fontos mérföldköve a tudományos világ hitelességének megőrzéséért zajló küzdelemnek. A dokumentumban az MTA által felállított bizottság olyan konkrét javaslatokat tesz a predátor-gyanús és „szürkezónás” tevékenységek visszaszorítása érdekében, amelyek Egyetemünk kutatói, és mindazok számára érdekesek lehetnek, akik publikációs tevékenységet folytatnak. Fontosnak érezzük, hogy a javaslatcsomag tartalmát közelebb hozzuk az egyetemi polgárokhoz. A gyors tájékozódás érdekében kérdések és válaszok formájában kiemeljük a szöveg legfontosabb megállapításait, és a benne foglalt ajánlásokat, javaslatokat.

Blogbejegyzésünkben az alábbi kérdésekre adunk választ: 

Kik állnak a javaslatcsomag mögött? 

A javaslatcsomagot az MTMT Koordinációs Testületének tagjaiból, az MTA Doktori Tanácsának képviselőjéből, a Fiatal Kutatók Akadémiájának delegáltjaiból, illetve további felkért szakértőkből álló bizottság alkotta meg, amelynek fő feladata a kifogásolható közlési gyakorlatokkal szembeni cselekvési terv kidolgozása volt az MTA és a tudományos közösség számára. 

Az ajánláscsomag összeállítói a Magyar Tudományos Akadémia Osztályainak visszajelzéseire, illetve az InterAcademy Partnership nemzetközi felmérésének (Combatting Predatory Academic Journals and Conferences) eredményeire támaszkodtak.  

Milyen céllal jött létre a dokumentum? 

Egyre több Web of Science-ben és Scopus-ban nyilvántartott, minősített folyóiratról nyilatkozik úgy a tudományos közösség, hogy nem tesznek eleget az átlátható tudományosság kritériumainak. Ennek értelmében, ha nem is predátor, de határozottan szürkezónába eső folyóiratként lehet őket számontartani. A dokumentum felhívja rá a figyelmet, hogy az etikátlan gyakorlatok térnyerése számos ponton kártékony a tudományos diskurzusokra.  

A dokumentum a következő visszaélési formákat állapítja meg: 

  • Predátor- és predátorgyanús folyóiratok; 
  • Predátor-konferenciák; 
  • A bírálók személyének manipulálása; 
  • Cikkszerzőség vásárlása; 
  • Affiliáció „vásárlása”; 
  • Hivatkozási kör, hivatkozási hálózat felépítése. 

A szöveg célja, hogy javaslatokat fogalmazzon meg a szürkezónás gyakorlatok térnyerésének visszaszorítására, illetve a visszaélések rendszerszintű okainak megszüntetésére.   

Milyen ismertetőjegyeik vannak a predátor- és predátorgyanús folyóiratoknak? 

A nem megfelelő gyakorlatot folytató folyóiratok azonosítását segítik a következő ismertetőjegyek:  

  • a megkérdőjelezhető színvonalú, alacsony minőségű szakértői bírálat; 
  • a tanulmányok túlzottan gyors és homogén átfutási ideje; 
  • az agresszív spam e-mailek, amelyekben kézirat benyújtására invitálják a kutatót; 
  • a kiadót idéző folyóiratok változatosságának hiánya; 
  • a magas önhivatkozási arány. 

Csupán egyetlen jellemző nem tesz egy kiadót predátorrá, de kombinációjuk már igen.  

Miről ismerhetők fel a predátor konferenciák? 

A folyóiratok mellett már a konferenciák esetében is beszélhetünk predátor praktikákról. Az InterAcademy Partnership tanulmánya a Combatting Predatory Academic Journals and Conferences ezek jellemzőit is részletesen tárgyalja. 

A magas kockázattal bíró konferenciák ismertetőjegyei: 

  • Magas az absztraktok/előadások elfogadási aránya; 
  • Nem végeznek szigorú szakértői értékelést; 
  • Szaktekintélyek neveit a beleegyezésük nélkül tüntetik fel előadóként vagy a szekciók vezetőiként. 
  • Számos konferenciát tartanak különböző tudományterületek témáiban egy időben és/vagy különböző városokban az év során; 
  • Aránytalanul magas díjakat számíthatnak fel; 
  • Írásbeli kommunikációjuk szakszerűtlen, gyenge vagy következetlen; 
  • Gyakran szerepel a címükben a „nemzetközi” kifejezés; 
  • A szervezés és lebonyolítás mögött nem áll egyetlen tudományos szervezet sem.

A predátor folyóiratokon és konferenciákon túl milyen egyéb visszaélésekről és szürkezónába sorolható tevékenységekről szól a dokumentum? 

Szerzőségi visszaélések: 

A cikkszerzőség és az affiliáció vásárlása mind azt a célt szolgálja, hogy térítés ellenében az eredményes kutató a saját vagy az intézménye nevét (befektetett munka nélkül) adja a cikkhez, így növelve a cikk olvasottságát, hivatkozottságát, és az adott intézmény eredményeit javítsa a felsőoktatási rangsorokban. A dokumentum példákat is hoz a csalásokra.  

További kifogásolható gyakorlatok a publikálásban:  

  • a bírálók személyének manipulálása; 
  • hivatkozási hálózatok felépítése a publikációkra érkező citációk növelése érdekében; 
  • félkész eredmények publikálása; 
  • a saját folyóirat cikkeire történő hivatkozás elvárása a szerkesztőségek részéről; 
  • profitszerzés céljából létrehozott folyóiratok és különszámok.

Melyek a visszaélések rendszerszintű okai? 

A dokumentumban négy nagyobb problémakörben állapították meg az etikai visszaélések rendszerszintű okait:  

  1. A tudományos kiadók által gyakorolt üzletpolitika: a magas költségű folyóiratcsomag előfizetések, illetve az open access publikálási és a hagyományos előfizetési modell egymás melletti működése, amelyek komoly anyagi terheket rónak az előfizető intézményekre.
  2. A tudományos teljesítményértékelés fókuszában álló kvantitatív mérőszámok (impakt faktor, Q besorolás, H-index, FWCI) dominanciája a minőségi mutatókkal szemben.
  3. A szakmai lektorálás átláthatatlansága, a bírálók leterheltsége és az elismerésük hiánya.
  4. A publikációs etikai irányelvek ismeretének és a kutatók edukálásának hiánya.

Milyen javaslatokkal él a dokumentum összeállítója a rendszerszintű okok megszüntetésére?

A rendszerszintű okok megszüntetésére a dokumentum az InterAcademy Partnership jelentésében található javaslatokra támaszkodik, melyek a következők:

  1. képzés, „nevelés”, ismeretterjesztés;
  2. a minőségi (nem mennyiségi) követelmények dominanciája a tudományos minősítésben;
  3. közfinanszírozású kiadás – gyémánt (diamond) open access;
  4. a szakértői értékelés (peer review) átláthatósága.

Mire lenne szükség képzés, „nevelés” és kommunikáció terén a rendszerszintű visszaélések okainak felszámolásához?

A bizottság öt intézkedési javaslatot fogalmaz meg a képzés és kommunikáció területén:

  1. javaslat: A kutatók képzése a következő témákban: publikációs gyakorlatok, kiadói szokások. Továbbá el kell ítélni a megkérdőjelezhető publikációs gyakorlatot folytató folyóiratokban való megjelentetés gyakorlatát.
  2. javaslat: Fel kell hívni a figyelmet a „predátor” folyóiratokkal kapcsolatos problémákra és a hazai publikációs szokások változására. Ismertetni és népszerűsíteni kell az InterAcademy Partnership felmérésének eredményeit.
  3. javaslat: A Fiatal Kutatók Akadémiája az MTA közreműködésével állítson össze egy online képzési anyagot a helyes publikációs gyakorlatokról és a tudományos kutatás etikai kérdéseiről, amelyben figyelembe veszik a tudományterületi sajátosságokat is. Konzultációs lehetőségek biztosítása a tananyaggal kapcsolatban.
  4. javaslat: Az MTA etikai kódexének megújítása. Az ALLEA etikai kódexének széles körű megismertetése és elfogadása.
  5. javaslat: A bizottság javaslatai kerüljenek ismertetésre az MTA honlapján. Ezenkívül kerüljön publikálásra a Magyar Tudomány egyik őszi/téli számában. A Magyar Tudomány legyen a fóruma az új etikai vétségek és az ALLEA által megfogalmazott új etikai elvek ismertetésének, illetve az arra adandó válaszoknak is. A bizottság javaslatait el kell juttatni valamennyi felsőoktatási és kutatást végző intézményhez és tudományfinanszírozóhoz, valamint a tudománypolitikáért felelős döntéshozókhoz.

Miért kellene előtérbe helyezni a minőségi szempontokat a kutatói munka  értékelése során?

A tudományos teljesítményértékelés fókuszában jelenleg a kvantitatív mérőszámok állnak. A dokumentum szerzői azonban egyetértenek azzal, hogy (1) a tudományos kutatások hatása csak a szcientometriai mérőszámokkal nem állapítható meg, továbbá, hogy (2) a kvantitatív értékelés jelentősen torzíthatja a kutatók hozzáállását.

Ennek alátámasztásaként Goodhart törvényére hivatkoznak: “Ha egy mérés eredményét választjuk célnak, akkor a mérés megszűnik jól mérni.”

Az elmúlt évtizedben számos meghatározó nemzetközi deklaráció (Declaration on Research Assesment (DORA),  Leideni kiáltvány, Coalition for Advancing Research Assessment (CoARA)) született, amelyek taglalják, hogy a minőségi mutatókat hogyan lehetne beépíteni a kutatói munka értékelésébe.

A javaslatcsomag összeállítói a nemzetközi deklarációk alkalmazását szorgalmazzák:

  1. javaslat: Elő kell segíteni a DORA és a Leideni kiáltvány elveinek alkalmazását, a kutatók és kutatások értékelése során kommunikálni kell a minőségi vizsgálatok fontosságát és a mennyiségi jellegű szcientometriai vizsgálatok kockázatait; részt kell venni a CoARA kezdeményezéseiben.
  2. javaslat: Meg kell vizsgálni az MTA pályázatait, hogy a bírálati folyamatban hogyan érvényesülnek a DORA és a Leideni kiáltvány, valamint CoARA elvei, és szükség esetén változtatni kell a pályázati feltételeken és a döntéshozatali folyamatokon.
  3. javaslat: Fel kell hívni az MTA osztályok, a kiválósági pályázatokat bíráló bizottságok és a Doktori Tanács figyelmét a fenti elvek alkalmazására díjak, címek, pályázatok stb. odaítélésénél.

Mire jelenthet megoldást az átlátható szakértői értékelés? 

A visszaélések rendszerszintű okaként tartják számon az átláthatatlan szakértői lektorálói rendszert és a bírálók elismerésének hiányát. A predátor kiadók egyik jellemzője a megkérdőjelezhető színvonalú, alacsony minőségű szakértői bírálat. A visszaélések másik eszköze a bírálók személyének manipulatív kiválasztása. Mindezek megfékezésének egyik módja lehet a szakértői lektorálási folyamatok felülvizsgálata és reformja. A bizottság kiemeli a kiadóktól független bírálói rendszer kialakítását, ami megoldást jelenthet az etikátlan kiadói gyakorlatokkal szemben.  

Hogy azonosítaná és kezelné a javaslatcsomag a kifogásolható gyakorlatot folytató folyóiratok cikkeit az MTMT-ben? 

A bizottság azt ajánlja (9. javaslat), hogy az MTMT-ben kerüljenek megjelölésre azok a közlemények, amelyek kifogásolható gyakorlatot folytató folyóiratokban jelentek meg. Külföldi folyóiratok esetén hosszabb távon egy közös európai listát használnának, addig pedig az úgynevezett norvég listát veszik alapul. Hazai kiadású folyóiratoknál viszont az MTA osztályok döntését fogadják el. Ennek alapján jelölnék meg az MTMT-ben a nem megfelelő gyakorlatot folytató folyóiratokat. 

Fontos megjegyezni, hogy az elmarasztalt folyóiratoknak csak azokat a számait szankcionálnák, amelyek azután jelentek meg, hogy a norvég listán a nem megfelelő csatornákat gyűjtő 0. kategóriába kerültek, és a szerzőket időben tájékoztatni kell, hogy ezekbe a folyóiratokba ne publikáljanak. 

Kutatóink számára különösen fontos, így szó szerint idézzük a bizottság 10. javaslatát: »Javasoljuk, hogy a megkérdőjelezhető publikációs gyakorlat miatt megjelölt folyóiratokban a megjelölést követően megjelent cikkek ne kapjanak „tudományos” besorolást, így jelenjenek meg az MTMT összefoglaló táblázatában, és ezek ne legyenek figyelembe véve sem az MTA doktora címnél, sem az akadémikusválasztásnál, sem az MTA pályázatainál, sem pedig a díjakra való jelölések esetében. Javasoljuk a hazai tudományos kutatásban és finanszírozásban érintett intézményeknek, hogy hasonlóképpen járjanak el.« 

A javaslat értelmében az MTMT összefoglaló táblázataiban a folyóiratok megjelölt számaiban közölt cikkek nem kerülnek be a „tudományos” cikkek közé, hanem a „További közlemények” rovatba kerülnek, és az innen való hivatkozások az „idézők disszertációban, egyéb típusban” kategóriában szerepelnek majd. 

Mit érdemes tudni a sokat emlegetett “norvég listáról”? 

A javaslatcsomag összeállítói az úgynevezett norvég listát ajánlják a kifogásolható gyakorlatokat folytató külföldi folyóiratok azonosításához. Fontos tehát, hogy a Magyarországon megjelenő folyóiratok esetében a listát nem tekintenék mérvadónak. 

A Norwegian Register for Scientific Journals, Series and Publishers egy Norvégia oktatási és kutatási minisztériuma megbízásából készült, szakmai szereplők által összeállított, ingyenesen elérhető, és 38.000 folyóiratot tartalmazó, transzparens módszertannal szerkesztett adatbázis. Alapvetően azt vizsgálják, hogy van-e a folyóiratnak bejegyzett ISSN azonosítója, tudományos szerkesztőbizottsága, alkalmaznak-e szakértői bíráltatást, illetve publikálnak-e benne külföldi szerzők vagy sem. 

A nyilvántartás 4 kategóriát különböztet meg. A 2-es kategóriába azok a publikációs csatornák tartoznak, amelyeket a lista összeállítói a legmegbízhatóbbnak tartanak, de az 1-es kategóriába soroltak is teljesítik az általuk támasztott alapkövetelményeket. A 0. kategória az elutasított folyóiratok, sorozatok és kiadók csoportját alkotja (ebbe a csoportba 5.600 folyóiratot soroltak, köztük Scopus vagy Web of Science által indexáltakat is). Az X pedig azon csatornák körét öleli fel, amelyekről az összeállítók nem tudták egyértelműen eldönteni, hogy jóvá kell-e őket hagyni.  

Az adatbázist az 1., a 0. és az X. kategóriák esetében évente háromszor frissítik, meghatározott időpontokban. Az 1. kategóriába történő átsorolás már az aktuális évben életbe lép. Ezzel szemben ha egy folyóiratot visszaminősítenek a 0. kategóriába, az csak a következő évi listán fog ennek a döntésnek megfelelően szerepelni. 

 Milyen lépések történtek eddig? 

A megkérdőjelezhető közlési gyakorlatokkal szembeni cselekvési terv megvalósítása már elkezdődött. Ahogy arról mi is hírt adtunk, október 29-én az MTMT-honlapon nyilvánosságra hozták a kifogásolható gyakorlatot folytató folyóiratok 2024 évi listáját. Az MTMT oldalán megjelent hír szerint a listán szereplő (nemzetközi, nullás értékű) folyóiratokban a 2024-ben megjelenő cikkek és az ezekre kapott hivatkozások nem számolhatók el az MTA által felügyelt minősítő eljárásokban és pályázatokban. 

Az MTMT honlapján olvasható, hogy az MTA-s döntésben vázolt elvek végrehajtásával kapcsolatban még az alábbi lépések várhatóak: 

„A listát a 2024 január vége felé várható véglegesítés után felülvizsgáljuk, kiigazítjuk, melynek során csak a kedvező irányú változásokat érvényesítjük.
A listán való szereplést a folyóiratok megjegyzés mezőjében is feltüntetjük az értékelő oldal linkjével.
A listán való szereplést a folyóirat kereső adatlapjain félkövér piros színnel kiemeltük.” 

Blogbejegyzésünkben igyekeztük kiemelni az MTA-s javaslatcsomag legfontosabb gondolatait, eredményeit. Reméljük, hogy ezzel egyetemünk kutatói segítségére tudtunk lenni abban, hogy levonják a saját publikálási stratégiájukra vonatkozó fő következtetéseket. Amennyiben kérdéseik merülnének fel, forduljanak hozzánk bizalommal. 

Az alábbi emailcímre várjuk kérdéseiket, észrevételeiket: authorsupport@lib.pte.hu  

Ugyanakkor számos olyan témára is kitér a dokumentum, amely a relevanciája vagy újszerűsége miatt sokkal bővebb kifejtést érdemelne. Ezért a következő hetekben több kutatásértékeléssel és publikációs etikával kapcsolatos poszttal is jelentkezünk. 

Ha nem szeretnének ezekről lemaradni, kövessék a megújult kutatástámogató blogunkat, és Facebook-oldalunkat is, ahol minden ilyen tartalmat megosztunk Önökkel. 

 

 

Comments are closed.

PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont | 2023

Up ↑