Ahogy közeleg az év vége, egyre többen vesszük észre magunkon a mentális fáradtság vagy akár a kiégés különböző jeleit. Mik lehetnek az intő jelek? Mit tehetünk a fáradtság elhatalmasodása, a kiégés megelőzése, illetve a gyógyulás érdekében? Mi a mesterséges intelligencia szerepe a pszichológiai kutatásokban, és vajon a lélektan tudománya mivel tud hozzájárulni ehhez a korszakalkotó technológiához? Ebben az epizódban Matuz Andrással, a PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet tudományos munkatársával beszélgetve ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat.
Vendégünkről
Matuz Andrást a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Magatartástudományi Intézet tudományos munkatársaként, a Kognitív Idegtudományi Kutatócsoport tagjaként, valamint a Szentágothai János Kutatóközpontban működő Kísérletes Kognitív és Biopszichológiai Kutatócsoport munkatársaként ismerhetjük.
Matuz András MTMT, Scopus, Web of Science és LinkedIn profiljai.
Az adás elérhetősége:
A természettudományok és a lélektan szintézise ‒ a kutatói lét mindennapjai
Beszélgetésünk elején arra voltunk kíváncsiak, hogyan és milyen hatások mentén alakult ki vendégünk tudományos érdeklődése és pályája a pszichológia iránt. Megtudhattuk, hogy az annak idején inkább a természettudományok iránt érdeklődést mutató gimnazistában hogyan ébredt fel a kíváncsiság kezdetben az irodalom, majd végül a lélektani folyamatok iránt, majd hogy a kettő szintéziséből aztán hogyan állt össze a hozzá leginkább passzoló kutatási irány. Beszélgetőpartnerünk személyes példáján keresztül értékes ismeretekkel gazdagodhattunk annak kapcsán is, hogy milyen lépések vezetnek előre egy kutatói pályán, bepillantást nyerhettünk egy tudományos karrier kulisszái mögé, illetve szó esett az elvárások és a megtapasztalt valóság különbségeiről is, legyen szó akár a pszichológia tudományáról vagy akár a kutatói lét mindennapjairól.
„El tudom képzelni, hogy egészen más elképzelései lehetnek az embernek a kutatói létről, leginkább arról, hogy a mindennapok hogyan zajlanak. Ameddig nem vagyunk ott, a laborban és nem tapasztaljuk meg a saját bőrünkön, hogy ez néha esetleg nagyon repetitív, monoton lehet, viszonylag ritkán vannak visszajelzések, jutalmazó ingerek. Ez az, amit szerintem tudatosítani kell. Mire az én munkámból jön egy komolyabb visszajelzés, az lehet, hogy évek. Ezt nehéz megtapasztalni. Ha mesterszakos hallgatóként bekapcsolódok egy kutatásba, lehet, hogy már PhD-zok, mire megjelenik belőle a cikk. Nem egy könnyű helyzet, ezt bevallom.”
Fókuszban: a Magatartástudományi Intézet
Továbbra is nagyon fontosnak tartjuk, hogy bemutassuk az egyetemen zajló tudományos munka intézményi kereteit, azokat a sokszínű és változatos intézeteket, kutatócsoportokat, műhelyeket, ahol a kutatások zajlanak. Aktuális adásunkban a Magatartástudományi Intézet került reflektorfénybe. Megtudhattuk, hogy mivel foglalkozik a pszichológia, szociológia, etika és az orvostudományok különböző szakembereit megmozgató, elsősorban az emberi viselkedésre fókuszáló magatartástudomány. A Magatartástudományi Intézet profilja rendkívül változatos; náluk az egészségmagatartás, az orvos-beteg kommunikáció, a pedagógiai fejlesztések, az orvostanhallgatók karrierválasztásának vizsgálata és a kognitív pszichológiai, illetve fiziológiai vizsgálatok is tökéletesen megférnek egymás mellett. Szerettük volna láthatóvá tenni azt a hiánypótló szolgáltatásportfóliót is, amelyet az Intézet dolgozói elsősorban a kar munkatársai és hallgatói, de alapvetően az egyetemi polgárok jóllétét előmozdítandó tartanak fenn, és amely a pszichológiai konzultációktól az empatikus vezetés elérését, a szervezeti kultúra jobbítását fejlesztő tréningekig, workshopokig tart. Mindenképpen érdemes követni a tevékenységüket! Végül a Szentágothai János Kutatóközpontban működő Kísérletes Kognitív és Biopszichológiai Kutatócsoportban zajló munkáról is sokat megtudhattunk az interjúnk során.
Mesterséges intelligencia ‒ a pszichológus szemével
Az idei évben világszerte keresve sem találhatnánk nagyobb hot topicot a mesterséges intelligenciánál. Ezért úgy gondoltuk, hogy ezúttal egy olyan kutatót hívunk meg, aki a munkája során már ténylegesen használta/használja ezt a korszakalkotó technológiát, így első kézből nyerhetünk információkat arról, hogy milyen lesz a kutatás jövője az egyetemen.
Matuz András elmesélte a podcast hallgatóinak, hogy miképpen kezdte el alkalmazni a mesterséges intelligencia alapú programokat annak érdekében, hogy messzebbre merészkedhessen a kutatásai során annál, amit a hagyományos statisztika lehetővé tenne a számára. Beláthattunk abba a folyamatba is, amelynek során szert tett az ehhez szükséges tudásra, és meghallgathattuk a véleményét arról is, hogy mindez az átalakulás milyen lehetőségeket és veszélyeket tartogat(hat). Beszélgetőpartnerünket arra is megkértük, hogy reflektáljon korábbi vendégünk, Hohmann Balázs arra vonatkozó gondolataira is, hogy mi lehet a kutató szerepe és felelőssége az AI-korában.
„Valamelyik sci-fi író, talán Huxley mondta, hogy a technológiai fejlődésnek az lenne a célja, hogy eljussunk egy olyan pontra, amikor az ember feladata már csak a játék és a kutatás, a kreativitásunk kiélése, és én is ezt szeretném elérni, hogy idáig jusson el az emberiség.”
Kétségtelenül megfigyelhető egy „nagy boom” a mesterséges intelligencia területén, de arra is kitértünk, hogy milyen sok évtizedes hagyománya van a pszichológia területén az MI használatának. Vajon mire volt kíváncsi egy pszichológus, ha AI-ról van szó a ’60-as években és mire napjainkban? Beszélgettünk arról is, hogy az orvosi diagnosztika területén milyen áttöréseket hozhat ez a technológia, valamint hogy mennyire résen kell lenniük a kutatóknak, mennyire fontos az emberi szakértelem abban, hogy valóban jó kérdésekre jó válaszokat kapjunk. A téma végén pedig egy kis sci-fit is belecsempésztünk a témánkba; arra voltunk kíváncsiak, vendégünk mit gondol arról, hogy valóban eljöhet-e az MI-alapú háziorvosok és pszichológusok kora, ő ajánlaná-e, hogy valaki a pszichés problémáira applikációk segítségével keressen megoldást.
Mit kell tudni a mentális fáradtságról?
Az év vége felé közeledve mindenki tapasztalhatja magán a mentális fáradtság különböző tüneteit, ezért mindenképp szerettük volna mélyebben beleásni magunkat vendégünk egyik központi kutatási témájába, amely éppen ezzel kapcsolatos. Mielőtt azonban rátértünk a fáradtságra, kíváncsiak voltunk arra is, hogy mennyi ideig tudjuk fenntartani a figyelmünket, illetve hogy mindezt hogyan befolyásolták azok a környezeti hatások, amelyek mindennap érnek minket.. Ezek kapcsán nagyon meglepő választ kaptunk:
„Ha az a kérdés, hogy meddig tudom fenntartani a figyelmemet, akkor – egy nagyon meglepő számot fogok mondani – 10 másodperc.”
Aki velünk tart, az adás végére garantáltan megtanulhat különbséget tenni a szubjektív és az objektív, valamint az akut és a krónikus fáradtság között, megismerheti a tüneteiket, illetve hogy miképpen befolyásolja az alvásunk hossza és minősége azt, hogy mennyire vagyunk képesek koncentrálni egy adott feladatra.
Matuz András arra is kitért, hogy mi a fáradtságunk oka. A laikusok számára kézenfekvő magyarázat mellett, mely szerint ennek oka abban keresendő, hogy egyszerűen az erőforrásaink végére érünk, a vendégünk behozott egy nagyon izgalmas, megfontolandó megközelítésmódot is, amely sokkal inkább a motivációnk elvesztésével magyarázza a fáradást. Ennek értelmében nem pusztán kimerülünk, hanem a fáradtság egyfajta stopszignálként azt jelzi a számunkra, hogy keressünk egy motiválóbb, jutalmazóbb feladatot, amelyből több előnyünk származik. Ennek kapcsán érdemes volt kitérnünk arra is, hogy a munka gamifikálása vajon ténylegesen segíthet-e abban, hogy tartósan motiváltak legyünk, vagy pedig inkább egy tartósabb kimerülés felé vezet minket. Matuz András erre reflektálva kiemelte, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy ez a fajta játékosítás a belső vagy a külső motivációnkra hat:
„Ha csak gamifikálok, és nem a belső motivációt erősítem, hanem inkább a külsőt, akkor elképzelhető, hogy ez hosszútávon visszaüthet, de ha a belső motivációt tudom emelni, akkor jók vagyunk.”
Szót ejtettünk arról is, hogy Pécsen milyen aspektusait kutatják elsősorban az akut fáradtságnak, illetve hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy kevésbé fáradjunk el a napi feladataink ellátása közben. Sokat megtudhattunk a szünetek jelentőségéről, hogy mivel érdemes töltenünk ezeket az időszakokat, mi a szünet és a munka helyes aránya. Végül pedig arra is választ kaptunk, hogy ha Andrásék munkavállalók számára fogalmaznának meg ajánlásokat a munkahelyi jóllét erősítésére, illetve a fáradtság elkerüléséhez, akkor ebben mire fókuszálnának.
Mit tehetünk a kiégés ellen az akadémiai szférában?
Adásainkban rendszeresen, több aspektusból foglalkozunk a kutatói jóllét kérdéskörével. Szó volt már arról, hogy mivel tud ehhez hozzájárulni a szakszervezeti érdekképviselet, vagy hogy a Fiatal Kutatók Akadémiája, milyen javaslatcsomagot dolgozott ki a témában. Ezúttal a kiégés veszélyéről, az előidéző faktorokról, illetve a megelőzés lehetőségeiről beszélgettünk, egyéni és intézményi szinten egyaránt.
Melyek a kiégés első jelei és mit tehetünk, ha ezeket tapasztaljuk magunkon? Milyen tevékenységek a legcélravezetőbbek a stressz csökkentése érdekében? A kiégés általános bemutatását követően a fókuszt az akadémiai szférára irányítottuk. Matuz András több olyan rizikófaktort is kiemelt, amelyek jellemzően a kutató belső értékei és az elvégzendő feladatai közötti nem-illeszkedéssel voltak kapcsolatban, illetve azokkal a tényezőkkel, amelyek felett nem a kutató rendelkezik kontrollal, és amelyek nagyban növelhetik a kiégés kockázatát (például, hogy egy olyan közleményét, amire nagyon büszke, mennyire idézik a pályatársak).
„Én csak azt tudom hangsúlyozni, hogy a belső motivációnkat erősítsük.”
Az egyéni szint mellett az intézményi felelősségre és feladatokra is hangsúlyt fektettünk annak a fontosságára, hogy a közvetlen vezetők megfelelően monitorozni tudják a munkatársak terhelését. Végül azt is megtudhattuk, hogy András számára a sport és a támogató, szeretetteljes családi, baráti légkör miképpen biztosítja azt, hogy ne égjen ki, és miért nem ajánlja senkinek, hogy az alkoholhoz forduljon segítségért.
A beszélgetéshez kapcsolódó linkek
- A PTE ÁOK Magatartástudomány Intézet honlapja;
- Az UnivPécs beszámolója BTK-s A jövő most történik című eseményről;
- Matuz András profilja a Kutatók Éjszakájának honlapján;
- A beszélgetés során említett tanulmány.
Mi várható a folytatásban?
A Kapocs a tudáshoz podcast-sorozat következő részeiben is szeretnénk minél több tudományterület kutatóit megszólaltatni, ezért hamarosan újabb interjúkkal jelentkezünk. Ha nem akar erről lemaradni, kövesse megújult kutatástámogató blogunkat, Spotify-csatornánkat és Facebook-oldalunkat is.
Amennyiben megírná véleményét az elhangzottakról, keressen minket bizalommal az alábbi e-mail-címen: authorsupport@lib.pte.hu