A 2024-es évet megnyitva hatodik adásával jelentkezik kutatástámogató podcastünk, a Kapocs a tudáshoz, amelyben egyetemünk kutatóit kérdezzük a tudományos publikálás szerintünk legérdekesebb és legégetőbb kérdéseiről, illetve kutatói munkásságukról.
Legújabb adásunk vendége Farkas Judit kulturális antropológus, néprajzkutató, a PTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének egyetemi docense, a nemrég újraalapított Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium vezető tanára, a Humán Környezettudományi Kutatócsoport társvezetője és a humánökológia szak szakfelelőse volt. Aktuális adásunk fókuszában a fenntarthatóság és az ökotudatosság állt.
A Kapocs a tudáshoz podcast célkitűzései
A Kapocs a Tudáshoz című podcastünkben olyan virtuális fórumot biztosítunk a PTE kutatói számára, ahol a 21. századi publikálási trendek terén szerzett tapasztalataikat meg tudják osztani egymással és a podcast hallgatóságával. Célunk, hogy a tudományos kommunikációban tapasztalható paradigmaváltás ebben a formában is megjelenjen az Egyetemen. Beszélgetéssorozatunkban igyekszünk minél több tudományterület aktív művelőjét megszólítva mélységében átbeszélni a tudományos élet aktuális trendjeit, és azt, hogy mit jelent a 21. században PTE-s kutatónak lenni.
Az előző adások felvételeit elérik a Youtube-csatornánkon, a megújult Kalauz Blogon és Spotify-on is.
Új epizódunk felvétele:
A hatodik adás vendége: Farkas Judit
A hatodik adás vendége Farkas Judit néprajzkutató, kulturális antropológus, a PTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének egyetemi docense, a nem rég újra alapított Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium vezető tanára, a Humán Környezettudományi Kutatócsoport társvezetője és a humánökológia szak szakfelelőse.
Farkas Judit intézményi, Web of Science, Scopus, MTMT, ResearchGate, Academia.edu és ORCID profilja.
A kicsi zöld világok kutatója
Beszélgetésünk elején Farkas Judit kutatói érdeklődésének legfontosabb mérföldköveit érintve mutattuk be vendégünk tudományos munkásságát. Elsőként arról hallhattunk, hogy olthatatlan kíváncsisága a világ színessége iránt egy vallásantropológiai szeminárium apropóján hogyan vezette el a magyarországi Krisna-mozgalom kutatásáig. Amellett, hogy beszél arról, hogy miképpen lehet a 20-21. században megvalósítani egy indiai, középkori rendszert Magyarországon, és mindez miért keltheti fel egy fiatal néprajzos érdeklődését, szóba került vendégünk Indiához fűződő viszonya is.
Eddigi kutatói életútjának második jelentős állomása a hazai ökofalu-mozgalom kutatása volt. Az ökofalvakról megtudhattuk, hogy létrehozóik olyan közösségek, amelyek a természeti környezetben a lehető legkevesebb kárt okozó települést szeretnének létrehozni, amely nem kihasználja, hanem használja a természetet, és emellett vissza is ad valamit neki. Nagyon izgalmasnak tartottuk, ezért kitértünk arra is, hogy az ökofalvak (amelyek magukra úgy tekintenek, mint amik a globális problémákra adnak helyi válaszokat), miképpen szolgálhatnak mintául mások számára is.
“Amikor elkezdtem ezt a kutatást, illetve ők elkezdték építeni a saját világaikat, akkor hóbortos, utópisztikus, extrém embereknek tekintették őket.
Ez az, ami most már beérett. Az a jelentőségük, hogy ők ezt 15-20-30 éve gyakorolják, nem most vágnak bele. Van tapasztalatuk arról, hogy milyen területeken lehet változtatni. A világ jó része most kezd eszmélni, hogy baj van, és változtatni kell. Hatalmas tudásbázisuk van, amit érdemes használni. Erre utal ez a mondás is: mi már 30 éve ezzel foglalkozunk, tudjuk, hogy mit lehet megvalósítani, mit nem, merre vezetnek a jó irányok, tessék minket megkérdezni.”
Idén jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában a Farkas Judit által szerkesztett Környezeti kérdések – közösségi válaszok című humán környezettudományi olvasókönyv. A kötet fontos hazai mérföldköve ennek a korunk kihívásaira érdemben válaszolni próbáló új tudományos szemléletmódnak, amely a természettudományok mellett a humán- és társadalomtudományok művelői számára is nagyon sok lehetőséget hordoz magában.
„A humán környezettudomány azt mondja, hogy a természettudományok eredményei nagyon fontosak, de sok minden nem érthető meg az emberi gondolkodás és az emberi kultúra megértése nélkül, ebben a humán- és társadalomtudományok jeleskednek.
Ahhoz, hogy megértsük egyfelől, hogy miként jönnek létre a környezeti problémák, másfelől, hogy miként lehet megoldásokat javasolni, harmadszor pedig, hogy ezek a megoldások miként tudnak átmenni az emberek, a döntéshozók fejébe, ehhez az kell, hogy megértsük a kultúra működését, az emberi gondolkodás mechanizmusát. Ebben nagyon fontos szerepe van a filozófiának, az antropológiának, a történettudománynak, a művészeteknek.”
A humán környezettudomány szerepfelfogásának alapvető jellemzője, hogy hatni szeretne a szociokulturális diskurzusokra, a közvéleményre, a politikai és gazdasági szereplőkre is, így kíváncsiak voltunk, hogy a tudomány művelői az aktivizmus milyen formái közül válogathatnak. Illetve, ha már közösségi válaszok… azt is szerettük volna megtudni, hogy vendégünk mennyire lát lehetőséget a kutatási folyamatokban a közösség tagjaira aktív cselekvőként tekintő közösségi tudományban, a citizen science-ben.
Egy kulturális antropológus terepen és a nemzetközi publikációs versenytéren
Szokásunkhoz híven a terepmunkával folytattuk. Megismerhettük Farkas Judit véleményét azzal kapcsolatban, hogy miért kiemelten fontos az antropológiában a “saját testi tapasztalás”.
“A mindennapi együttélés olyan tudást ad erről az életmódról, ami egyébként nem nagyon szerezhető meg.”
A 2008-as gazdasági világválság, illetve a koronavírus-járvány és a klímaváltozás komolyan ráirányította a figyelmet az olyan megoldási javaslatokra, mint az ökofalu-mozgalom, aminek vendégünk tapasztalatai alapján nagy hullámokat kelt napjainkban. Ennek eredményeként ezzel a kutatási témával nem nehéz megjelenni komolyabb nemzetközi folyóiratokban sem, persze, jó nyelvtudás vagy fordítás mellett, de egyúttal azzal is jár mindez, hogy a kutatási terület ma már kevésbé számít speciálisnak, kuriózumnak.
Megkérdeztük, hogy mennyire gyűrűzött be az Open Science (nyílt tudomány) eszmerendszere és eszközkészlete a kulturális antropológiai kutatásba, illetve hogy a régi kutatási témák újragondoláshoz hogyan járulhat hozzá a humánökológia. Foglalkoztunk azzal is, hogy miben járulhatnak hozzá az olyan tudományos közösségi oldalak a lehetséges együttműködő partnerekkel történő kapcsolatfelvételhez, mint az Academia.edu, továbbá hogy Farkas Judit mit gondol, egy olyan publikációs színtéren, ahol a többszerzős művek jellemzően több idézőt jelentenek, mit tehetnek az olyan tudományterületek, ahol jellemzően “magányos Farkasok” publikálnak. Ennek a tudományterületi sajátosságnak az okaihoz is közelebb kerülhettünk.
“Ha valaki egy pici szibériai népcsoportot vizsgál, arról komoly tudása van, és másnak erről egyáltalán nincs, akkor elég nehéz szerzőtársat keresni.”
Amellett, hogy megkérdeztük, mit tartana “publikációs csúcsteljesítménynek” arról is beszélgettünk, hogy Farkas Juditnak, aki több neves nemzetközi lapban, magasan jegyzett külföldi tanulmánykötetben is publikált, mik a tapasztalatai ezen a téren, milyen felismerésekhez vezethet az, ha egy más kultúrából érkező szakember véleményezi egy kutató szövegét.
A kutatásértékelés is szóba került. Farkas Judit értékes gondolatokat osztott meg velünk azzal kapcsolatban, hogy miért fontos a tudományos ismeretterjesztés, és az, hogy a kutató kimozduljon az elefántcsonttornyából, és hasznos ismereteket közvetítsen a közössége felé.
“Ha nem adjuk át a közösségnek is a tudásunkat, csak tudományos publikációnk van, akkor nem várhatjuk el, hogy a tudományt érvényesnek fogadják el. Ha nem mutatjuk meg, hogy mit csinálunk, hanem az elefántcsonttornyunkban ücsörgünk, akkor nem szabad azt elvárnunk, hogy értsék és elfogadják, hogy mit csinálunk”
Tudományos műhelyek az egyetemen – Fókuszban a Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium
A 2010-es években Glied Viktor vezetésével már létezett a szakkollégium, amit a téma egyre komolyabb aktualitása miatt Farkas Judit kezdeményezésére pár éve újra életre hívtak. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ebben a sokszínű szakmai műhelyben, ahova több karról érkeznek az oktatók és a hallgatók is, milyen tudományos munka folyik. Megismerhettük a kapcsolódási pontokat az olyan egyetemi zöld kezdeményezésekhez is, mint a Zöld Egyetem-projekt, és a tavaly indult új, interdiszciplináris Humánökológia MA szakról is hallhattunk.
Kérdések és válaszok az ökotudatos életmóddal kapcsolatban – “Nem azért vágtak bele, hogy belepusztuljanak”
Beszélgetésünk végén az ökotudatos életmóddal kapcsolatban voltunk kíváncsiak Judit meglátásaira. Megkérdeztük tőle, hogy az ökofalvak gyakorlataiból miket tudott a mindennapi életében hasznosítani. Ennek kapcsán hallhattunk vendégünk “anyai ágon öröklődő nagyon súlyos növénymániájáról” is. Szerettük volna megismerni Judit véleményét azzal kapcsolatban is, hogy mennyire jár lemondással az ökotudatos életmód, mennyire egyeztethető össze az ember mindennapjaival.
“A kortárs világunk legnagyobb problémája, hogy nem tudunk, nem akarunk lemondani semmiről. Sőt, maga a lemondás szó is már valami borzasztót jelent. Éppenséggel az ellenkezője felé haladunk: a fogyasztói társadalom, a túlfogyasztás felé. Ha ebből indulunk ki, valóban nehéz helyzetben vagyunk. De én azt gondolom, és ezt a hallgatóimon nagyon jól látom, hogy tudatossággal és felelősségérzettel lehet ezt úgy csinálni, hogy ne legyen szenvedés megtenni.”
Szerettük volna megtudni, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy klímaszorongóból klímatudatos cselekvővé váljunk, és vajon az apró lépések, mint például a szelektív hulladékgyűjtés nem csak lelkiismeretünk megnyugtatását szolgálják-e. Vendégünk nagyon hatásosan érvelt amellett, hogy a kis lépések nagyon sokat számítanak.
“Pici lépésekkel értük el azokat az eredményeket, amelyek ma már természetesek. Én mindig azzal szoktam válaszolni erre a kérdésre, hogy tessék erre az egészre történeti perspektívából nézni.”
A kicsi, de fontos lépések egy jó helyi példájáról, a Pécsi Kosárközösségről is beszélgettünk adásunk végén, sőt, egy zöld tematikájú film- és könyvajánlót is kaptunk Farkas Judittól.
Vendégünk könyvei a könyvtári katalógusban
Farkas Judit könyve a magyarországi Krisna-mozgalomról a Corvinában:
Ardzsuna dilemmája : Reszocializáció és legitimáció egy magyar Krisna-hitű közösségben
Farkas Judit monográfiája az ökofalvak témájába a Corvina katalógusban:
Leválni a köldökzsinórról : ökofalvak Magyarországon
Környezeti kérdések – közösségi válaszok : humán környezettudományi olvasókönyv
A beszélgetés során említettük
Farkas Judit előadása a Zöld Könyvtár rendezvénysorozat keretein belül Ökofalvak és válság címmel
Magyar Élőfalu Hálózat az interneten
Az ökofalvak nemzetközi hálózata: Global Ecovillage Network
PNEKAT Working Papers a PTE Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék 2021-ben alapított online időszaki sorozata az egyetemi folyóirat-platformon
A PTE Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium online elérhetősége
Humánökológia szak a BTK-n
Pécsi Kosárközösség a Facebookon
A Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál honlapja
Mi várható a folytatásban?
A Kapocs a tudáshoz podcast-sorozat következő részeiben is szeretnénk minél több tudományterület kutatóit megszólaltatni, ezért hamarosan újabb interjúkkal jelentkezünk. Ha nem akar erről lemaradni, kövesse megújult kutatástámogató blogunkat, Spotify-csatornánkat és Facebook-oldalunkat is.
Amennyiben megírná véleményét az elhangzottakról, keressen minket bizalommal az alábbi e-mail-címen: authorsupport@lib.pte.hu